Bognár József: Valóban hallgassunk a Jobbik eszünkre?

Október 23-án már sokadszor hallgattam végig egy Jobbik-tüntetés szónokait, most éppen a Deák-téren, és ismét csak déja vu érzésem támadt: mintha Csurkát és csapatát hallgatnám. Nyilván vannak személyi átfedések a két párt tagságában, ezért a hasonlóság. A dramaturgia ugyanis teljesen az, mint Csurkánál volt.

Végeláthatatlan „siratóénekek” a gyülekezéskor, hogy az embernek élni se legyen kedve. Aztán dalok és rengeteg vers, dögunalom minden szinten, kész irodalmi est. Pedig kevesebb jobb lenne. Miért nem lehet egy olyan, maximum egy órás tüntetést, műsort megszervezni, ahol legfeljebb három- négy pörgös, szívet melengető beszéd hangzana el, hogy legalább addig feldobódjunk. Nem. Nálunk a jobbikos tüntetések is csak a depressziónkat növelik. Régebben utána még legalább jól berúgtunk, de ma már ahhoz sincs kedvünk. Csak magamban merengve kullogok haza a buli után, arra gondolva, hogy már megint elb...tam a délutánomat. Miért nincs Jobbik-induló? Persze ne olyan legyen, mint a MIÉP-é. Ahogy azt sem értem, miért magyarellenes, kirekesztő egy ilyen gyűlés? Miért nem szól minden magyarhoz, miért csak a klerikálisokhoz, a Jehovát imádókhoz? Ha már olyan nagy demokraták vagyunk, nem kellene egyenlő mércével mérni, ha már nekünk magyaroknak előnyünk nem lehet a saját hazánkban? Miért kell a gondolkodó embereket vallási alapon kizárni? Pedig volnánk néhányan, akik egy szekulárisabb Jobbikra szívesen szavaznánk. Azt pedig a párt vezetőinek a figyelmébe ajánlom, hogy a magyar társadalom harminc százaléka hivatalosan is nem keresztény vagy ateista. A fennmaradó hetven százalék is csak megszokásból, tájékozatlanságból, nemtörődömségből kereszténykedik. És a lakosság legfeljebb tíz százaléka érzi úgy, hogy templomba illik járnia, és ezek egyharmada is balra szavaz az eddigiek szerint. Ezért a hat-hét százalékért a nagy kereszténykedés? A püspök urak már úgyis lepaktáltak hol a Fidesszel, hol az MSZP-vel. Népszerűségét a Jobbik sem az adventi keresztek állításával érte el, mert addig mi is inkább csak röhögtünk rajta, hanem néhány mindenkit érintő társadalmi probléma felvetésével. Jó lenne nem elidegeníteni az „egyéb” szimpatizánsokat. Papok idétlenkedéséből tehát nem kérünk egyetlen rendezvényen sem, ahogy Hegedűs „tisztelendő úr” óhéber példázataihoz sincs nagy affinitásunk. Szerencsére ő most nem rontotta a levegőt. Aki templomban érzi jól magát, az járjon oda, de ez nem tartozik másra, és főleg ne akarjanak nyomást gyakorolni a templomba nem járókra. Ha ez így megy tovább, akkor lassan már a dézsmaszedés ideje is eljön. A papok telhetetlenségükben úgyis örökké pénzt követelnek, mert mint tudjuk, költséges az élősködés. Egy főleg fiatalok által működtetett szervezet, mint a Jobbik, talán nem véletlenül mellőzi mondjuk Petőfi Sándort, személyét, gondolkodását, habitusát. Pedig jó iránymutató lenne ma is. Petőfi ugyanis a királyoknál csak a papokat gyűlölte jobban, miként Arany János, Csokonai Vitéz Mihály, Vörösmarty stb is. Különös, hogy az intelligens Morvai Krisztina is egyre többet kereszténykedik. Semmi bajom amúgy vele. De aki már két férjet elfogyasztott, és van olyan szép, hogy még bőven válogathat az önjelöltek között, az inkább fogja vissza magát. Az ő szájából kevésbé tűnik hitelesnek a krisztusozás, ez így ugyanis csak farizeuskodás. Miért nem elég csak magyarnak lenni a Jobbikban, miért kell még Jehovát is imádni? Keresztény négerek jöhetnek a Jobbikba, pogány magyarok nem? Tényleg ez a választóvonal? A kereszténység is egy kozmopolita ideológia, és még kártékonyabb, mint a liberalizmus. Regnálása alatt népeket, kultúrákat irtott ki. Minden későbbi totalitarizmus belőle indult ki. Elég csak nálunk Koppányra, Tonuzóbára, Vatára vagy a szabad magyarok jobbágysorba taszítására gondolnunk. Nosztalgiáznak? A megégetett eretnekekre, pogányokra, boszorkányokra, szabadságharcaink (Bocskaytól – Kossuthig) állandó elárulására? Kinek hiányzik ez újra? Miért akarják visszahozni őket a nyakunkba? A magyar kultúra sok évszázados irtására is gondoljunk, ami miatt még ma sem ismerjük igazán múltunkat. A Jobbikosok Atilláról(!) nevezték el iskolájukat, és azon keresztény maszlagot terjesztenek? Vagy gondoljanak a csángókra. Skizofrén dolog ugyanis úgy kiállni a csángók mellett, hogy közben a legfőbb "elrománosító", a katolikus egyház templomaiban könyörögjenek értük. A reformáció idején már újra eljutottunk addig az ősmagyar elvig, hogy „első a nemzetiség, utána jön a religió”. Nem kellene ötszáz évet visszasüllyednünk, elég volt már a sötét középkorból. Legyen elég Magyarországon csak magyarnak lenni, ne legyünk másodrangú polgárok, és újra a papok szolgái. A helyzetet látva azért remélem, hogy a máglyát még nem készítik elő a vakbuzgóbbak, bár a Fidesz körül is settenkedik néhány olyan klerikális (Semjén Zsolt, Balog Zoltán, Eperjes Károly stb.), aki nyilván örömét lelné egy új inkvizícióban. Szóval kicsit belátóbbnak kellene lenni, főleg magunkkal szemben. Hadd szavazhassunk majd tavasszal minél többen és jó szívvel a Jobbikra.
Vagy a Jobbik szerint inkább maradjunk otthon?

(2009. X. 25.)