Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Október 23-án már sokadszor hallgattam végig egy Jobbik-tüntetés szónokait, most éppen a Deák-téren, és ismét csak déja vu érzésem támadt: mintha Csurkát és csapatát hallgatnám. Nyilván vannak személyi átfedések a két párt tagságában, ezért a hasonlóság. A dramaturgia ugyanis teljesen az, mint Csurkánál volt.
Végeláthatatlan „siratóénekek” a gyülekezéskor, hogy az embernek élni se legyen kedve. Aztán dalok és rengeteg vers, dögunalom minden szinten, kész irodalmi est. Pedig kevesebb jobb lenne. Miért nem lehet egy olyan, maximum egy órás tüntetést, műsort megszervezni, ahol legfeljebb három- négy pörgös, szívet melengető beszéd hangzana el, hogy legalább addig feldobódjunk. Nem. Nálunk a jobbikos tüntetések is csak a depressziónkat növelik. Régebben utána még legalább jól berúgtunk, de ma már ahhoz sincs kedvünk. Csak magamban merengve kullogok haza a buli után, arra gondolva, hogy már megint elb...tam a délutánomat. Miért nincs Jobbik-induló? Persze ne olyan legyen, mint a MIÉP-é. Ahogy azt sem értem, miért magyarellenes, kirekesztő egy ilyen gyűlés? Miért nem szól minden magyarhoz, miért csak a klerikálisokhoz, a Jehovát imádókhoz? Ha már olyan nagy demokraták vagyunk, nem kellene egyenlő mércével mérni, ha már nekünk magyaroknak előnyünk nem lehet a saját hazánkban? Miért kell a gondolkodó embereket vallási alapon kizárni? Pedig volnánk néhányan, akik egy szekulárisabb Jobbikra szívesen szavaznánk. Azt pedig a párt vezetőinek a figyelmébe ajánlom, hogy a magyar társadalom harminc százaléka hivatalosan is nem keresztény vagy ateista. A fennmaradó hetven százalék is csak megszokásból, tájékozatlanságból, nemtörődömségből kereszténykedik. És a lakosság legfeljebb tíz százaléka érzi úgy, hogy templomba illik járnia, és ezek egyharmada is balra szavaz az eddigiek szerint. Ezért a hat-hét százalékért a nagy kereszténykedés? A püspök urak már úgyis lepaktáltak hol a Fidesszel, hol az MSZP-vel. Népszerűségét a Jobbik sem az adventi keresztek állításával érte el, mert addig mi is inkább csak röhögtünk rajta, hanem néhány mindenkit érintő társadalmi probléma felvetésével. Jó lenne nem elidegeníteni az „egyéb” szimpatizánsokat. Papok idétlenkedéséből tehát nem kérünk egyetlen rendezvényen sem, ahogy Hegedűs „tisztelendő úr” óhéber példázataihoz sincs nagy affinitásunk. Szerencsére ő most nem rontotta a levegőt. Aki templomban érzi jól magát, az járjon oda, de ez nem tartozik másra, és főleg ne akarjanak nyomást gyakorolni a templomba nem járókra. Ha ez így megy tovább, akkor lassan már a dézsmaszedés ideje is eljön. A papok telhetetlenségükben úgyis örökké pénzt követelnek, mert mint tudjuk, költséges az élősködés. Egy főleg fiatalok által működtetett szervezet, mint a Jobbik, talán nem véletlenül mellőzi mondjuk Petőfi Sándort, személyét, gondolkodását, habitusát. Pedig jó iránymutató lenne ma is. Petőfi ugyanis a királyoknál csak a papokat gyűlölte jobban, miként Arany János, Csokonai Vitéz Mihály, Vörösmarty stb is. Különös, hogy az intelligens Morvai Krisztina is egyre többet kereszténykedik. Semmi bajom amúgy vele. De aki már két férjet elfogyasztott, és van olyan szép, hogy még bőven válogathat az önjelöltek között, az inkább fogja vissza magát. Az ő szájából kevésbé tűnik hitelesnek a krisztusozás, ez így ugyanis csak farizeuskodás. Miért nem elég csak magyarnak lenni a Jobbikban, miért kell még Jehovát is imádni? Keresztény négerek jöhetnek a Jobbikba, pogány magyarok nem? Tényleg ez a választóvonal? A kereszténység is egy kozmopolita ideológia, és még kártékonyabb, mint a liberalizmus. Regnálása alatt népeket, kultúrákat irtott ki. Minden későbbi totalitarizmus belőle indult ki. Elég csak nálunk Koppányra, Tonuzóbára, Vatára vagy a szabad magyarok jobbágysorba taszítására gondolnunk. Nosztalgiáznak? A megégetett eretnekekre, pogányokra, boszorkányokra, szabadságharcaink (Bocskaytól – Kossuthig) állandó elárulására? Kinek hiányzik ez újra? Miért akarják visszahozni őket a nyakunkba? A magyar kultúra sok évszázados irtására is gondoljunk, ami miatt még ma sem ismerjük igazán múltunkat. A Jobbikosok Atilláról(!) nevezték el iskolájukat, és azon keresztény maszlagot terjesztenek? Vagy gondoljanak a csángókra. Skizofrén dolog ugyanis úgy kiállni a csángók mellett, hogy közben a legfőbb "elrománosító", a katolikus egyház templomaiban könyörögjenek értük. A reformáció idején már újra eljutottunk addig az ősmagyar elvig, hogy „első a nemzetiség, utána jön a religió”. Nem kellene ötszáz évet visszasüllyednünk, elég volt már a sötét középkorból. Legyen elég Magyarországon csak magyarnak lenni, ne legyünk másodrangú polgárok, és újra a papok szolgái. A helyzetet látva azért remélem, hogy a máglyát még nem készítik elő a vakbuzgóbbak, bár a Fidesz körül is settenkedik néhány olyan klerikális (Semjén Zsolt, Balog Zoltán, Eperjes Károly stb.), aki nyilván örömét lelné egy új inkvizícióban. Szóval kicsit belátóbbnak kellene lenni, főleg magunkkal szemben. Hadd szavazhassunk majd tavasszal minél többen és jó szívvel a Jobbikra.
Vagy a Jobbik szerint inkább maradjunk otthon?
(2009. X. 25.)
Február 8.
1578. február 8. I. Erzsébet angol királynő kivégezteti Stuart Mária skót királynőt, a katolikus párt reménységét. Erzsébet uralkodása alatt titkosszolgálta mintegy 650 katolikus papot vett nyilvántartásba, közülük 133-at felakasztottak, kibeleztek és felnégyeltek, 377-et börtönbe vetettek (vö. 21. február 1595; 29. november 1577.). A reformáció Angliájából időközben eltűnt tízezer szerzetes és kétezer apáca, sok ezer magánkápolna és sok száz vallásos társaság, az ezernél is több kolostori templom összedőlt vagy protestáns templomként működött tovább. (Vö. 1555. október 16.)
1683. február 8. Eszterházy Pál nádor „szerényen” azt javasolja I. Lipótnak, hogy Thököly Imre helyett inkább őt ruházza fel hercegi címmel. (Vö. 1703. május 26.; 1707. július 29.; 1708. február 29.)
1711. február 8. A foglyok kölcsönös kiváltására vonatkozó egyezményt megsértve Pálffy János császári tábornagy Budán lefejezteti az előző év október 29-i szekszárdi csatában foglyul ejtett Béri Balogh Ádám kuruc brigadérost.
1919. február 8. "A világ forradalmasításának, amit át akarunk élni, kifejezetten a mi ügyünknek kell lennie és a mi kezünkben kell maradnia. Ennek a forradalomnak kell a zsidóság uralmát minden nemzet felett biztosítania", írja a párizsi Le Peuple Juif c. lap.
1920. február 8. „Nem kell eltúlozni azt a részt, amit a bolsevizmus megteremtésében és az orosz forradalom jelenlegi folyamatában… a nemzetközi - többnyire ateista - zsidók betöltenek. Bizonyára nagyon nagy, valószínűleg túlsúlyos a többiekéhez képest. (…) A szovjet intézményekben elképesztő a zsidók túlsúlya, és a Cseka által alkalmazott terror rendszerében is zsidók, és némely esetben zsidó nők játsszák a főszerepet”, írja Winston Churchill a The Sunday Heraldban. (Vö. 1905. december 30.; 1919. március 29.)
1942. február 8. "A legsúlyosabb rákos sejtet a mindkét (katolikus és evangélikus - a szerk. megj.) felekezethez tartozó papjaink jelentik! Most nem áll módomban válaszolni nekik, de mindent feljegyzek egy vastag füzetbe. Eljön a pillanat, amikor minden teketória nélkül leszámolok majd velük. (...) Az alapvető megoldást nem fogjuk megkerülni. Ha azt hinnénk, hogy egy társadalmat olyan ügyre kell felépítenünk, amelyet hazugnak tartunk, akkor a társadalom nem is méltó rá, hogy fenntartsák. Ha ellenben azt hisszük, hogy az igazság elégséges alapul szolgálhat akkor az embert arra készteti a lelkiismerete, hogy síkraszálljon az igazságért és kiirtsa a hazugságot. A jövendő nem fogja megérteni azokat az évszázadokat, amelyek ezután még hajlandók lesznek elviselni ennek a kultúrszennynek a terhét. Ahogyan a boszorkányüldözést fel kellett számolni, úgy fel kell számolni ezt a maradványt is", mondja Hitler Wolfsschanzéban Himmler és Speer jelenlétében.
1988. február 8. „Ne áltassuk magunkat: műperről van szó… Az ország és a lakosság kriminalizálása jelentős léptekkel haladt előre”, írja az osztrák Die Presse című jobboldali liberális újság a Kurt Waldheim államelnök ellen folyó nemzetközi kampány kapcsán, akit állítólagos „háborús bűnei” miatt zsidó nyomásgyakorló szervezetek nyomására le akartak mondatni posztjáról, annak ellenére, hogy a bécsi kormány által megbízott Nemzetközi Történészbizottság nem találta bűnösnek a terhére rótt cselekményekben.