Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Mivel a rendelkezésükre álló anyagi erőforrások jelentős beszűkülése miatt nyíltan és katonailag ma kivitelezhetetlennek tűnik két stratégiai riválisuk, Oroszország és Kína fenyegetése, a mérhetetlenül eltúlzott és katonai fenyegetésként nem létező iráni „veszély” napirenden tartása lehetővé teszi az egyesek által csak „fekete zenekarként” aposztrofált amerikai-izraeli haramiaduett lankadatlan kardcsörtetését és a katonai kiadások ugyanolyan magas szinten tartását, mint Bush idejében. Az idei nyár bebizonyította, hogy az Obama-kormánynak is változatlanok a külpolitikai prioritásai.
Első felvonás: az iráni elnökválasztás
Az Ahmadinezsád újraválasztása miatti globális médiakampányt és a tüntetések elektronikus úton történő mértéktelen felduzzasztását követően maga Hillary Clinton is elismerte az Egyesült Államok érintettségét az iráni ellenzék feltüzelésében. A művelet azonban kifulladt. Az éppen csak újraválasztott Ahmadinezsád szívélyes fogadtatásban részesült a Sanghaji Együttműködési Szervezet Jekatyerinburgban tartott csúcsértekezletén, a korrupt Nyugat-barát ajatollák pedig, akiket Rafszandzsani vezet, némi fogcsikorgatás után visszaálltak a sorba, talán jobb napokra várva.
Második felvonás: az Arctic Sea-epizód
Ez a külföldi (izraeli és/vagy ukrán?) titkosszolgálatok által kitervelt diverzáns-akció – amelyhez orosz kollégáik is asszisztáltak, akik láthatóan nosztalgiával gondolnak vissza arra a kaotikus időszakra (1991-2000), amikor többé-kevésbé a saját fejük után mentek, és az országuk védelme helyett sokkal inkább a bankszámláik felhizlalásán ügyködtek – teljesen nyilvánvalóan arra szolgált, hogy elhitesse a világgal, hogy Irán titokban orosz rakétákat fog kapni, és így végső igazolást nyújtson az iszlám köztársaság elleni katonai támadáshoz, amelyet az egymást követő izraeli kormányok forszíroznak már jó ideje.
Elég azonban egy gyors pillantás a térképre, hogy még a legnaivabbaknak is nyomban feltűnjön e hipotézis nevetséges mivolta. Rakétákat rejteni egy Finnországból elindított és hivatalosan Algériának szánt faszállítmány alá, majd az utazást meghosszabbítani az egyik Perzsa-öbölbeli iráni kikötőig, ez aztán a hóbortos ötlet. Ha Oroszország rakétákat akar eljuttatni Iránba, könnyedén megteheti a Kaszpi-tengeren át, amely egy zárt tenger, ahová tehát nem hatol be az Egyesült Államok vagy a NATO egyetlen hadihajója sem, az izraeli tengeralattjárókról nem is beszélve. Egy ilyen „rizikós” szállítmánynak a Perzsa-öbölbe való eljuttatása viszont azzal jár, hogy a hajónak előbb át kell haladnia az Ádeni-szoroson, ahol a kalózok üldözése mozgósította a nagyhatalmak (NATO, Oroszország, India, Kína) haditengerészetét, mielőtt a világ legmilitarizáltabb és legjobban ellenőrzött tengerén keresztül elérné a célországot.
Homokszem került azonban a gépezetbe, mert a NATO összes hajója elől az orosz haditengerészet egyszerűen „elhappolta” az Arctic Sea-t, a szállítmányával és a legénységével együtt, a hajót pedig bevontatták a Fekete-tengeri Novorosszijszk kikötőjébe. A „fekete zenekar” terve szerint a NATO-flottáknak kellett volna foglyul ejteniük az Arctic Sea-t, hogy aztán a világ megdöbbent közvéleménye elé tárhassák a faszállítmány alá rejtett állítólagos orosz rakétákról készített trükkös felvételeket. Az ily módon Irán cinkosaként lelepleződött Oroszországot a „vádlottak padjára” lehetett volna ültetni, és meglett volna a végső érv Irán bombázásához is. Ha ez a húzás sikerül, legalább olyan súlyú lett volna, mint az iraki „tömegpusztító fegyverekre” vonatkozó hazugság.
Már csak ezért sem nélkülözte a pikantériát az a nem hivatalos és sebtében megszervezett találkozó, amelyre a hajó fogságba ejtése után Moszkvába siető Netanjahu és Putyin között került sor (noha az orosz fél nem erősítette meg az izraeli miniszterelnök villámlátogatásának hírét).
Harmadik felvonás: az új stratégiai leosztás
Ez a két kapitális ballépés nem akadályozta meg, sőt csak tovább gyorsította a USraeli kondominium újabb Irán-ellenes offenzívájának kibontakozását, amelynek a kontúrjait maga Obama vázolta fel az USA új rakétaelhárító politikájának keretében, és két vezérmotívumot tartalmaz.
Egyrészt bejelentik a Lengyelországba és Csehországba tervezett rakétaelhárító-rendszer elvetését. Ez a bejelentés elégedettséggel tölti el azokat, akik e két országban felléptek a terv ellen, és azokat is, akik az amerikai katonai-ipari apparátusban kételkedtek a tervezett rakétapajzs kivitelezhetőségében és megbízhatóságában. Végül pedig lehetővé teszi az amerikai propaganda-gépezet számára, hogy elhitesse: Obama kevésbé háborúspárti, mint Bush volt.
Másrészt bejelentik, hogy a földre telepített rakétaelhárító-rendszer helyett SM3-as rakétaelhárító rakétákat állítanak hadrendbe, amelyeket Aegis osztályú rombolókra telepítenek, és így jobban megközelíthetik az iráni célpontokat, legalábbis a Földközi-tenger keleti medencéjében, vagyis Szíria, Libanon és Izrael partjai mentén 2011-től. Ez tehát gyógyírt jelenthet Netanjahu moszkvai sebeire.
Az első orosz reakciók vegyesek. Elégedettséget tükröznek, mert azóta, hogy az amerikaiak nyilvánvalóvá tették a rakétapajzs telepítésére vonatkozó tervüket, Oroszország joggal mutatott rá, hogy ha Irán a megcélzott ellenség, ahogyan azt az amerikaiak állították, akkor miért az orosz határra szánták a rakétákat, távol Irántól. Ugyanakkor bizalmatlanságot is, mert az Aegis rombolók adott esetben a Fekete-tengeri orosz partokat is megközelíthetik, és Gates amerikai hadügyminiszter abból sem csinált titkot, hogy az SM3-as rakétákat egy későbbi fázisban akár Európa földjére is telepíthetik.
Obama retorikája egyre inkább Silani hercegére emlékeztet Lampedusa Gepárd c. regényéből, aki megmagyarázza, hogy a konzervatívoknak mit kell tenniük ahhoz, hogy hatalmon maradhassanak: „Ha azt akarjuk, hogy minden változatlan maradjon, akkor mindennek meg kell változnia.”
A jelek szerint Obama jól megtanulta a leckét, noha bizonyára nem olvasta Lampedusát.
MD 2009. X. 13.
Február 8.
1578. február 8. I. Erzsébet angol királynő kivégezteti Stuart Mária skót királynőt, a katolikus párt reménységét. Erzsébet uralkodása alatt titkosszolgálta mintegy 650 katolikus papot vett nyilvántartásba, közülük 133-at felakasztottak, kibeleztek és felnégyeltek, 377-et börtönbe vetettek (vö. 21. február 1595; 29. november 1577.). A reformáció Angliájából időközben eltűnt tízezer szerzetes és kétezer apáca, sok ezer magánkápolna és sok száz vallásos társaság, az ezernél is több kolostori templom összedőlt vagy protestáns templomként működött tovább. (Vö. 1555. október 16.)
1683. február 8. Eszterházy Pál nádor „szerényen” azt javasolja I. Lipótnak, hogy Thököly Imre helyett inkább őt ruházza fel hercegi címmel. (Vö. 1703. május 26.; 1707. július 29.; 1708. február 29.)
1711. február 8. A foglyok kölcsönös kiváltására vonatkozó egyezményt megsértve Pálffy János császári tábornagy Budán lefejezteti az előző év október 29-i szekszárdi csatában foglyul ejtett Béri Balogh Ádám kuruc brigadérost.
1919. február 8. "A világ forradalmasításának, amit át akarunk élni, kifejezetten a mi ügyünknek kell lennie és a mi kezünkben kell maradnia. Ennek a forradalomnak kell a zsidóság uralmát minden nemzet felett biztosítania", írja a párizsi Le Peuple Juif c. lap.
1920. február 8. „Nem kell eltúlozni azt a részt, amit a bolsevizmus megteremtésében és az orosz forradalom jelenlegi folyamatában… a nemzetközi - többnyire ateista - zsidók betöltenek. Bizonyára nagyon nagy, valószínűleg túlsúlyos a többiekéhez képest. (…) A szovjet intézményekben elképesztő a zsidók túlsúlya, és a Cseka által alkalmazott terror rendszerében is zsidók, és némely esetben zsidó nők játsszák a főszerepet”, írja Winston Churchill a The Sunday Heraldban. (Vö. 1905. december 30.; 1919. március 29.)
1942. február 8. "A legsúlyosabb rákos sejtet a mindkét (katolikus és evangélikus - a szerk. megj.) felekezethez tartozó papjaink jelentik! Most nem áll módomban válaszolni nekik, de mindent feljegyzek egy vastag füzetbe. Eljön a pillanat, amikor minden teketória nélkül leszámolok majd velük. (...) Az alapvető megoldást nem fogjuk megkerülni. Ha azt hinnénk, hogy egy társadalmat olyan ügyre kell felépítenünk, amelyet hazugnak tartunk, akkor a társadalom nem is méltó rá, hogy fenntartsák. Ha ellenben azt hisszük, hogy az igazság elégséges alapul szolgálhat akkor az embert arra készteti a lelkiismerete, hogy síkraszálljon az igazságért és kiirtsa a hazugságot. A jövendő nem fogja megérteni azokat az évszázadokat, amelyek ezután még hajlandók lesznek elviselni ennek a kultúrszennynek a terhét. Ahogyan a boszorkányüldözést fel kellett számolni, úgy fel kell számolni ezt a maradványt is", mondja Hitler Wolfsschanzéban Himmler és Speer jelenlétében.
1988. február 8. „Ne áltassuk magunkat: műperről van szó… Az ország és a lakosság kriminalizálása jelentős léptekkel haladt előre”, írja az osztrák Die Presse című jobboldali liberális újság a Kurt Waldheim államelnök ellen folyó nemzetközi kampány kapcsán, akit állítólagos „háborús bűnei” miatt zsidó nyomásgyakorló szervezetek nyomására le akartak mondatni posztjáról, annak ellenére, hogy a bécsi kormány által megbízott Nemzetközi Történészbizottság nem találta bűnösnek a terhére rótt cselekményekben.