Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Belépés

Pogány Árpád: A korokon átívelő zsidó problematika és a soá egyedisége

Holokauszt, soá, vészkorszak, Judenmord. A hivatásos holokausztkutatók többsége egyetért abban, hogy az európai zsidóság teljes megsemmisítésére tett náci kísérlet egyedi jelenség a történelemben. Mondanának mást? Persze, hogy nem. Az erős identitású zsidót nem foglalkoztatja és nem is tudja - vagy ha tudná sem fogadná el -, hogy a világtörténelemben nem egy, hanem ezer holokauszt esett már meg. Hogy csak néhányat említsünk, gondoljunk a hixoszok egyiptomi vérfürdőire, a heftaliták kínai népirtásaira, Dzsingisz Kán koponyagúláira, a lemészárolt örményekre, a tengerbe zavart görögökre vagy a hutuk és a tuszik közti konfliktusok eredményeire.

Ahogy Határ Győző írja Haza a magasföldszinten című könyvében: „Mentalitásukból körünkben egy új pszeudo-arisztokrácia született - a holokauszt zárt arisztokráciája, külön ’világhálóval’, integrált áramkörrel, külön ösztön-összeköttetéssel. Az övéknek semmi köze a többi kilencszázkilencvenkilenc holokauszthoz, ahány csak volt, az övéké a szuperholokauszt, és ők, ősiségi jogon - szuperarisztokrácia. A meakulpázás, a kártérítés kijár nekik az idők végezetéig. (Mindenkor tisztelet a kivételnek.)”

Miből fakad mindez? Mármint a szuperarisztokrácia-tudat?
Az izraelita vallás egyik alaptétele - amit tragikomikus módon a nem zsidó keresztények is áhítattal vallanak -, hogy a zsidó nép isten kiválasztott népe. Egy dolog, amikor egy politikus kikiáltja magát egy vélt „felsőbbrendű faj” vezetőjének, ama földi és diktatórikus módján, és más, amikor egy nép kikiáltja magát isten népének.
Egy ember, egy vezető, egy „példakép”, egy diktátor szavát bárki (joggal/jogtalanul) kétségbe vonhatja, azonban ki merészelné kétségbe vonni az örökkévaló, a teremtő, a mindenható szuperlény, azaz isten szavát? Bárki, hangozhat a jogos felvetés, de mi egy ember a megkérdőjelezhetetlen és abszolút tökéletes istenhez képest? Vagyis az említett tétel ekképpen cáfolhatatlan. Józan ésszel viszont tudható, hogy mindez nem egyéb, mint (Szabó Dezső szavaival élve) hamis kiválasztottság-tudatból fakadó vad törzsi sovinizmus.

És miből fakad a zsidók iránti korszakokon átívelő ellenszenv, a korlátozások és ciklikus üldöztetési hullámok? Asszír birodalom, Perzsia, Egyiptom, Róma, a sötét középkor Európája és a III. Birodalom. Mindegyik vagy ki akarta irtani a zsidókat, vagy korlátozta őket, vagy rabszolgává akarta tenni őket. Miért?
Az ószövetség egyik könyvében, Eszter könyvében azt olvashatjuk, hogy Hámán (Ahasverus (Xerxés) perzsa király minisztere) I. Xerxés királynak azt mondta: „van egy nép, amely elszórtan és elkülönülten él a népek között birodalmad minden tartományában. Törvényeik különböznek minden más népétől, és a király törvényeit sem tartják meg”. Tudvalevő, hogy a zsidók őseinek megjelenése a történeti Izrael területén - a tévedhetetlen Biblia elbeszélése alapján (!) - az i.e. 2. évezred első felére tehető, amely elbeszélés szerint Ábrahám családjával és félnomád törzsek egy csoportjával kijött a mezopotámiai Urból, majd Harránból, és hazát keresett azon a földön, amelyet istene mutatott neki. Ur viszont az i.e. 3. évezredben a kulcsa volt a Sumer, valamint a Meluhha (Indus-völgyi civilizáció), Magan (Omán) és Dilmun (Bahrein) közötti tengeri kereskedelemnek. Tehát a zsidók addig egy kósza népcsoport volt, akik sehová nem voltak hajlandóak beilleszkedni. És itt a történelmen átívelő probléma!

A zsidók lényükből fakadóan hordozzák magukban a destruktivitást, bárhol, bármely civilizációban vagy országban megjelennek vagy megjelentek, ott súlyosan az adott mikro- és makroközösség, annak társadalmi rendje ellenében (és kárára), az integritási készség legcsekélyebb hajlandóságát sem mutatva, csak a saját és fajtájuk érdekeit segítették, érvényesítették, igyekezvén rátelepedni az adott társadalomra. A mindenkori kivételt természetesen most is (mint mindig) megilleti a tisztelet. A történelem áttekintése után azonban nem vonható le az a következtetés, hogy a zsidóságot ok nélkül üldözték volna.
Napjaink közéletének ugyancsak egyik legégetőbb kérdése az „antiszemitizmus”. A judeocentrikus, liberális világrend értelemszerűen nem ismer el zsidókérdést, viszont mindennel átitatja azt, legyen szó a holo-vallás dogmatizmusáról, a zsidók „meghurcoltatásából” táplált össztársadalmi lelkiismeret-furdalás fönntartásáról vagy a médiából ömlő giccses közhelyekről. Az évenként világszerte és országosan is többször megtartott holokauszt-emléknapokból, az iskolákban komplexusos intenzitással tanított, a tanárokat holokausztoktatásban részesítő órákból és foglalkozásokból, a gejl hollywoodi szuperprodukciókból felmerülő megannyi kérdés hatására azonban az embereknek egyre inkább, újfent kezd elege lenni a zsidók felsőbbrendűség-tudatából. Miért? Mert korszakról korszakra ugyanazt követik el: semmibe véve az adott korszak, társadalom, kultúra és civilizáció írott és íratlan szabályait, önmagukat minden és mindenki fölé helyezve telepednek rá a világra, kategorikusan és tüntetőleg megtagadva mindennemű integritási készséget vagy együttműködési hajlandóságot. Ők megtehetnek olyasmit, amit mások nem (ld. a nemrégiben lezajlott gázai offenzívát), rájuk nem vonatkoznak „földi törvények”, csak az általuk írott vagy diktált, „isteni felhatalmazással” készült törvények.

Történelmünk ciklikus, vagyis a történelem egyes időszakai időszakosan visszatérnek. Ha pedig ezt a vallásából fakadóan lineáris történelemszemléletű zsidóság nem hajlandó tudomásul venni és nem fog tenni annak érdekében, hogy önmagát igazítsa a világhoz, ne pedig az ellenkezőjére törekedjen, akkor újfent be fog következni az, ami az emberiség legsúlyosabb és legterhesebb időszakaiban történt, az, amit épeszű mai ember nem akar átélni.

Ha marad a - feltehetőleg - több mint négy évezredes mentalitás, a történelem rövid úton meg fogja ismételni önmagát.

Ma történt

Február 8.
1578. február 8. I. Erzsébet angol királynő kivégezteti Stuart Mária skót királynőt, a katolikus párt reménységét. Erzsébet uralkodása alatt titkosszolgálta mintegy 650 katolikus papot vett nyilvántartásba, közülük 133-at felakasztottak, kibeleztek és felnégyeltek, 377-et börtönbe vetettek (vö. 21. február 1595; 29. november 1577.). A reformáció Angliájából időközben eltűnt tízezer szerzetes és kétezer apáca, sok ezer magánkápolna és sok száz vallásos társaság, az ezernél is több kolostori templom összedőlt vagy protestáns templomként működött tovább. (Vö. 1555. október 16.)

1683. február 8. Eszterházy Pál nádor „szerényen” azt javasolja I. Lipótnak, hogy Thököly Imre helyett inkább őt ruházza fel hercegi címmel. (Vö. 1703. május 26.; 1707. július 29.; 1708. február 29.)

1711. február 8. A foglyok kölcsönös kiváltására vonatkozó egyezményt megsértve Pálffy János császári tábornagy Budán lefejezteti az előző év október 29-i szekszárdi csatában foglyul ejtett Béri Balogh Ádám kuruc brigadérost.

1919. február 8. "A világ forradalmasításának, amit át akarunk élni, kifejezetten a mi ügyünknek kell lennie és a mi kezünkben kell maradnia. Ennek a forradalomnak kell a zsidóság uralmát minden nemzet felett biztosítania", írja a párizsi Le Peuple Juif c. lap.

1920. február 8. „Nem kell eltúlozni azt a részt, amit a bolsevizmus megteremtésében és az orosz forradalom jelenlegi folyamatában… a nemzetközi - többnyire ateista - zsidók betöltenek. Bizonyára nagyon nagy, valószínűleg túlsúlyos a többiekéhez képest. (…) A szovjet intézményekben elképesztő a zsidók túlsúlya, és a Cseka által alkalmazott terror rendszerében is zsidók, és némely esetben zsidó nők játsszák a főszerepet”, írja Winston Churchill a The Sunday Heraldban. (Vö. 1905. december 30.; 1919. március 29.)

1942. február 8. "A legsúlyosabb rákos sejtet a mindkét (katolikus és evangélikus - a szerk. megj.) felekezethez tartozó papjaink jelentik! Most nem áll módomban válaszolni nekik, de mindent feljegyzek egy vastag füzetbe. Eljön a pillanat, amikor minden teketória nélkül leszámolok majd velük. (...) Az alapvető megoldást nem fogjuk megkerülni. Ha azt hinnénk, hogy egy társadalmat olyan ügyre kell felépítenünk, amelyet hazugnak tartunk, akkor a társadalom nem is méltó rá, hogy fenntartsák. Ha ellenben azt hisszük, hogy az igazság elégséges alapul szolgálhat akkor az embert arra készteti a lelkiismerete, hogy síkraszálljon az igazságért és kiirtsa a hazugságot. A jövendő nem fogja megérteni azokat az évszázadokat, amelyek ezután még hajlandók lesznek elviselni ennek a kultúrszennynek a terhét. Ahogyan a boszorkányüldözést fel kellett számolni, úgy fel kell számolni ezt a maradványt is", mondja Hitler Wolfsschanzéban Himmler és Speer jelenlétében.

1988. február 8. „Ne áltassuk magunkat: műperről van szó… Az ország és a lakosság kriminalizálása jelentős léptekkel haladt előre”, írja az osztrák Die Presse című jobboldali liberális újság a Kurt Waldheim államelnök ellen folyó nemzetközi kampány kapcsán, akit állítólagos „háborús bűnei” miatt zsidó nyomásgyakorló szervezetek nyomására le akartak mondatni posztjáról, annak ellenére, hogy a bécsi kormány által megbízott Nemzetközi Történészbizottság nem találta bűnösnek a terhére rótt cselekményekben.