Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Belépés

Hep Titusz: Netanjahu holo-hamukázása az ENSZ-ben

Az ENSZ Közgyűlésén a holokauszt-tagadókat pocskondiázó Bibi Netanjahu izraeli miniszterelnök olyan náci dokumentumokat lobogtatott, amelyek szerinte bizonyítékul szolgálnak a zsidók tervezett megsemmisítésére a második világháború folyamán. Az inkriminált dokumentumok természetesen nem bizonyítanak semmit, legfeljebb a rájuk hivatkozó cionista vezetők totális rosszhiszeműségét, a hiszékeny gojoknak szánt porhintésként viszont kiválóan megfelelnek. Elvégre a válságtól függetlenül a soá-biznisznek működnie kell…

Mahmud Ahmadinezsad iráni elnökre célozva, aki az előző napon ismételten kételyeinek adott hangot a zsidógenocídium megtörténtét illetően, Netanjahu kijelentette: „Az az ember, aki a holokausztot hazugságnak minősítette, tegnap ugyanezen a helyen szólalt fel. Azoknak, akik nem jöttek el, hogy meghallgassák, és azoknak, akik tiltakozásuk jeleként elhagyták a termet, kifejezem az elismerésemet. Azoknak, akik itt voltak, hogy meghallgassák, népem nevében, a zsidó nép nevében és a földgolyó valamennyi jóakaratú embere nevében azt mondom: Nem szégyellik magukat? Nincs önökben semmi tisztesség?”
Az izraeli miniszterelnök két papírdarabot tartott a kezében: az 1942. januári wannsee-i összejövetel (fellengzősen: konferencia) jegyzőkönyvét, amelynek során a náci vezérkar állítólag eltervezte a hatmillió zsidó halálához vezető „végső megoldást”, valamint az auschwitz-birkenaui koncentrációs tábor tervrajzát.
„Ezeket a dokumentumokat Hitler jobbkeze, Heinrich Himmler írta alá. Auschwitz-Birkenau tervrajza, ahol egymillió zsidót gyilkoltak meg, (…) szintén hazugság?”, tette fel a szónoki kérdést. „És mit mondjunk a túlélőkről, akik még mindig a karjuk alatt viselik a nácik által rájuk tetovált számot. Ezek szintén hazugságok?”
Ezen túlmenően Netanjahu „az igazság elleni szisztematikus támadásnak” minősítette az iráni államfő beszédét, akit azzal vádolt meg, hogy „antiszemita szavakat okádott”, majd hozzátette: „Talán önök közül egyesek azt gondolják, hogy ez az ember és kétes rezsimje csak a zsidókat fenyegetik. Nos hát, ha ez a véleményük, akkor teljesen rossz úton járnak. A történelem kedvére bebizonyította, hogy az, ami a zsidók elleni támadásokkal kezdődik …”, és így tovább, a szokásos blabla.

Ami pedig a Netanjahu-féle „emlékezeti pornokraták” érveit illeti:

Wannsee mint a holokauszt bizonyítéka? Még Jehuda Bauer, a holokauszt kutatására létrehozott jeruzsálemi Jad Vasem Intézet tudományos tanácsadója is kategorikusan elvetette ezt a „bizonyítékot”, amikor a Canadian Jewish News 1992. január 30-i számában azt írta: „A közönség még nap mint nap ismételgeti azt az ostoba történetet („the silly story”), miszerint a zsidók kiirtását Wannsee-ben határozták el” (ld. in Revue d’histoire révisionniste, no. 2, 1992. május, 157-158. old.).
Az auschwitz-birkenaui tábor tervrajza mint a holokauszt bizonyítéka? Elég elolvasni a Ha’aretz izraeli napilap alábbi cikkét http://www.haaretz.com/hasen/spages/1035958.html, amelyben kimondják, hogy a kérdéses tervrajzok nem bizonyítják, hogy haláltáborról volt szó.
A tetoválás mint a holokauszt bizonyítéka? Erre már válaszolni is fölösleges.

Ma történt

Február 8.
1578. február 8. I. Erzsébet angol királynő kivégezteti Stuart Mária skót királynőt, a katolikus párt reménységét. Erzsébet uralkodása alatt titkosszolgálta mintegy 650 katolikus papot vett nyilvántartásba, közülük 133-at felakasztottak, kibeleztek és felnégyeltek, 377-et börtönbe vetettek (vö. 21. február 1595; 29. november 1577.). A reformáció Angliájából időközben eltűnt tízezer szerzetes és kétezer apáca, sok ezer magánkápolna és sok száz vallásos társaság, az ezernél is több kolostori templom összedőlt vagy protestáns templomként működött tovább. (Vö. 1555. október 16.)

1683. február 8. Eszterházy Pál nádor „szerényen” azt javasolja I. Lipótnak, hogy Thököly Imre helyett inkább őt ruházza fel hercegi címmel. (Vö. 1703. május 26.; 1707. július 29.; 1708. február 29.)

1711. február 8. A foglyok kölcsönös kiváltására vonatkozó egyezményt megsértve Pálffy János császári tábornagy Budán lefejezteti az előző év október 29-i szekszárdi csatában foglyul ejtett Béri Balogh Ádám kuruc brigadérost.

1919. február 8. "A világ forradalmasításának, amit át akarunk élni, kifejezetten a mi ügyünknek kell lennie és a mi kezünkben kell maradnia. Ennek a forradalomnak kell a zsidóság uralmát minden nemzet felett biztosítania", írja a párizsi Le Peuple Juif c. lap.

1920. február 8. „Nem kell eltúlozni azt a részt, amit a bolsevizmus megteremtésében és az orosz forradalom jelenlegi folyamatában… a nemzetközi - többnyire ateista - zsidók betöltenek. Bizonyára nagyon nagy, valószínűleg túlsúlyos a többiekéhez képest. (…) A szovjet intézményekben elképesztő a zsidók túlsúlya, és a Cseka által alkalmazott terror rendszerében is zsidók, és némely esetben zsidó nők játsszák a főszerepet”, írja Winston Churchill a The Sunday Heraldban. (Vö. 1905. december 30.; 1919. március 29.)

1942. február 8. "A legsúlyosabb rákos sejtet a mindkét (katolikus és evangélikus - a szerk. megj.) felekezethez tartozó papjaink jelentik! Most nem áll módomban válaszolni nekik, de mindent feljegyzek egy vastag füzetbe. Eljön a pillanat, amikor minden teketória nélkül leszámolok majd velük. (...) Az alapvető megoldást nem fogjuk megkerülni. Ha azt hinnénk, hogy egy társadalmat olyan ügyre kell felépítenünk, amelyet hazugnak tartunk, akkor a társadalom nem is méltó rá, hogy fenntartsák. Ha ellenben azt hisszük, hogy az igazság elégséges alapul szolgálhat akkor az embert arra készteti a lelkiismerete, hogy síkraszálljon az igazságért és kiirtsa a hazugságot. A jövendő nem fogja megérteni azokat az évszázadokat, amelyek ezután még hajlandók lesznek elviselni ennek a kultúrszennynek a terhét. Ahogyan a boszorkányüldözést fel kellett számolni, úgy fel kell számolni ezt a maradványt is", mondja Hitler Wolfsschanzéban Himmler és Speer jelenlétében.

1988. február 8. „Ne áltassuk magunkat: műperről van szó… Az ország és a lakosság kriminalizálása jelentős léptekkel haladt előre”, írja az osztrák Die Presse című jobboldali liberális újság a Kurt Waldheim államelnök ellen folyó nemzetközi kampány kapcsán, akit állítólagos „háborús bűnei” miatt zsidó nyomásgyakorló szervezetek nyomására le akartak mondatni posztjáról, annak ellenére, hogy a bécsi kormány által megbízott Nemzetközi Történészbizottság nem találta bűnösnek a terhére rótt cselekményekben.