Izrael Spanyolországnak is nekiment, de lepattant

Izrael Spanyolországnak is nekiment, de lepattant

Rafi Soc, Izrael madridi nagykövete levelet küldött a nagytekintélyű spanyol napilap, az El Mundo szerkesztőségbe követelve, hogy ne jelentessék meg a tervezett interjút David Irvinggel, „a brit holokauszt-tagadóval”, mint a levél fogalmaz.

A lap leközölte a levelet, de kihúzott belőle egy mondatot, amelyben Solc azt állítja, hogy az interjú „olcsó, szenzációhajhász propaganda”. A lap főszerkesztője azzal utasította vissza Soccot, hogy „szélsőséges és makacs” az álláspontja.
Elképzelhető egy ilyen válasz hazánkban a két műjobboldali laptulajdonostól, Liszkay Gábortól vagy Széles Gábortól? Helyette úgy tojnának gatyájukba, mint a pinty.
A Soc-levél szerint a „bűnöző Irvinggel készült interjú nem igazolható a szólás szabadsága nevében, mert az az ön részükről csupán etikátlanságot tükröz és azt, hogy fütyülnek olvasóikra, más interjúalanyokra és nyilvánvalóan magára a lapra”.
Írja tehát a hullarabló, hullagyalázó, szervkereskedő cionállam Spanyolországba plántált ágense. Soc Irvinget még „hamisító, bűnöző sarlatánnak” is nevezi. Az El Mundo pedig szárazon közölte, hogy az interjú Irvinggel megjelenik.
Az ügy azért kényes, mert Moratino spanyol külügyminiszter jövő héten a tömeggyilkos cionista államba látogat, ahol nyilván felhozzák neki az interjút. A pofátlan zsidó bagázs most már azt hiszi, hogy Skandináviától az Ibériai félszigetig és persze mindenütt a világon előírhatja, hogy ki mit írhat és mit jelentethet meg. Hát egy lóf..t.

Abruzzo - Kuruc.info

Ahogy arról már beszámoltunk, a szinte már napi rendszerességgel vulkánként kitörő és bűzlő lávaként ránk ömlő cionista műfelháborodások legújabb epizódja egy interjú miatt borzolja a göndörhajú kedélyeket. Az El Mundo című spanyol napilap ugyanis bátorkodott a David Irving brit történésszel folytatott beszélgetését leközölni. Az örök rettegők szerint ezzel fennáll annak a lehetősége, hogy a büntető rendelkezésekkel biztosított, megkérdőjelezhetetlennek nyilvánított legújabb világvallás – és az ezzel járó pénzbehajtás – esetleg megint veszélybe kerül.
Irving a beszélgetés keretében a zsidó holokauszttal kapcsolatban kijelentette, hogy az nem más, mint „egy márkanév, amivel sok pénzt lehet keresni”. Arra a kérdésre pedig, hogy ő antiszemita-e, szó szerint így válaszolt: „nagyon igyekszem nem az lenni, de higgyék el nekem, ez nem egy egyszerű feladat“. Ezen túl még azt is kifejtette, hogy „csodálja Hitlert, a második világháború megakadályozása érdekében kifejtett erőfeszítéseiért“.
Elképzelhetjük, hogy ilyen hangok Tel-Avivban nem váltanak ki valami nagy örömöt, így nem csoda, hogy a szuperérzékenységéről híres kiválasztott nép most Svédország és Norvégia célbavétele után Spanyolország irányába is epét köpköd. Avner Schalev, a jeruzsálemi Jad Vasem holokauszt-múzeum igazgatója szükségét érezte, hogy a madridi lap számára világossá tegye: „ilyen interjúk közlésének semmi köze a véleményszabadsághoz“. Egy nyilatkozat, ami tipikus azon jóemberek szemléletét nézve, akiknek a véleményszabadság csak addig érvényes, amíg az kimondottan zsidó érdekeket szolgál. Más esetben természetesen azonnal korlátozni kell, vagy ha ez sem segít, egyszerűen el kell törölni a föld színéről. (David Irving ezt a demokrácia-felfogást nemrég a saját bőrén személyesen is megtapasztalhatta.)
Furcsa módon azonban pont ez az arrogáns és korlátolt zsidó viselkedési forma az, ami világszerte sokkal inkább kiváltja az antiszemitizmust, mint bármiféle holokauszt-revizionizmus. A zsidósággal szemben ellenséges álláspontot képviselő emberek nagy részét már egyáltalán nem érdekli, hogy a második világháború alatt hány zsidó cserélte fel földi nyomorúságát Ábrahám örök gyönyörűséget ígérő ölével. Azon sem csodálkozhatunk, hogy néhány nagyon rossz hangulatban lévő kortársunk – akikkel mi természetesen semmi közösséget nem vállalhatunk – legnagyobb megdöbbenésünkre és megrökönyödésünkre már odáig megy, hogy kijelenti: „akárhányan is voltak, mégis túl kevesen“, sőt még azt is hozzáteszi, hogy „ő legalább megpróbálta“, miközben egy történelmi személyiség képére mutogat, akinek neve most hirtelen nem jut eszünkbe.

D. K. - www.de.altermedia.info

(Forrás: kuruc.info)