Gazdag István: Az internet mint csatatér

Egyre nyilvánvalóbb módon az internet igazi csatatérré válik. Úgy is mondhatnánk, hogy a virtuális térben egy valódi háború zajlik. A blogoszféra egyre jobban zavarja a globális rendszergazdákat (értsd: a globális rendszer gazdáit), hiszen ez a szimultán folyó eszme- és információcsere kikerüli az egyre inkább propaganda-eszközzé degradálódó hagyományos médiumok szűrőjét. Ebben az információs háborúban paradox módon – és ezzel is az ún. liberális demokrácia elfajulását demonstrálva – manapság leginkább éppen azok az angolszász államok játsszák az agresszor szerepét, amelyek egykor az egyéni szabadságjogokért vívott polgári forradalom, majd pedig az internetet mint eme szabadságjogok kiteljesedésének privilegizált terepét megteremtő technikai forradalom élharcosaink számítottak.
Közülük legutóbb Kanada lépett a liberticid törvénykezés útjára. Az ottawai parlamenthez benyújtott egyik törvénytervezet jelentős többletjogosítványokat biztosítana a rendőrségnek és az információs szolgálatoknak az internet felügyeletére, lehetővé téve számukra a világhálón zajló kommunikációk lehallgatását éppúgy, mint a felhasználók személyes adatainak az ellenőrzését és tárolását. A jelképes módon a közbiztonsági miniszter által jegyzett jogszabálytervezet alapján ezután már Kanadában is kötelezni lehetne az internet-szolgáltatókat arra, hogy az ügyfeleik fogyasztási szokásaira vonatkozó adataikat szolgáltassák ki a láthatóan az orwelli Nagy Testvér által inspirált államhatalmi apparátusnak.
Ugyanilyen típusú, az internet megregulázását szolgáló törvények a többi angolszász országban már korábban érvénybe léptek. A hagyományokhoz híven Anglia mint egykori anyaország nyitotta meg a sort 2000-ben a Regulation of Investigatory Power Act elfogadásával, majd a USraeli titkosszolgálatok 2001. szeptember 11-i diverzánsakcióját kihasználva az Egyesült Államok is sietett felzárkózni a hírhedt Hazafias törvénnyel (USA Patriot Act), amely engedélyezte a Nemzetbiztonsági Ügynökségnek (NSA), hogy bírói felhatalmazás nélkül is ellenőrizhesse és lehallgathassa az internetes kapcsolattartást. A 2007-es „államvédelmi” törvény (Protect America Act) és a külföldi információszerzést szabályozó törvény tavalyi kiegészítése (FISA Amendments Act) azután még tovább ment ezen az úton. Ausztráliában a 2001-es Intelligence Services Act és a 2004-es Surveillance Devices Bill csaknem ugyanilyen hatalmat ad az államhatalom és titkosszolgálatai kezébe, akárcsak Új-Zélandon a tavaly elfogadott Search and Surveillance Power Bill.
Az amerikaiak által dédelgetett terv, miszerint a Pentagon ellenőrzése alatt létre akarják hozni a kibertér irányító testületét, alapjaiban fenyegeti a magánszféra sérthetetlenségéhez fűződő jogot, és komoly diplomáciai természetű aggályokat is felvet. Noha az Obama-kormány állítása szerint úgy akarja megvédeni az országot a „kiber-terrorizmustól”, hogy előremegy és felkészül lehetséges támadó műveletekre ellenséges komputer-hálózatok ellen, a terv ellenzőit egyáltalán nem nyugtatja meg az a perspektíva, hogy ily módon alapvető polgári szabadságjogok kerülnének a Pentagon és a katonai-ipari szektor ellenőrzése alá.
Mindenki tudja, hogy a kínai kommunista rezsim cenzúrázza az internetet. Ausztrália azonban legutóbb olyan példát nyújtott, amely alapján immáron pontosabb fogalmat alkothatunk magunknak az internet jövőbeli cenzúrázására vonatkozó legdurvább elképzelésekről is. Az ausztrál kormány ugyanis összeállított egy listát, amely 1370 „száműzött” internetes honlap nevét tartalmazza. Az illető nonkonformista website-ok letiltását egyelőre önkéntes alapon végeznék az internet-szolgáltatók, de ha a hatóságok tapasztalata meggyőző lesz, akkor törvényben fogják rögzíteni, hogy közülük napi 11 ezer dolláros pénzbüntetést kockáztatnak azok, amelyek a kormány feketelistáján szereplő honlapokat megjelenítik. Ráadásul nemcsak a tiltott tartalom megjelenítését tervezik büntetni, hanem a hatóságilag stigmatizált honlap puszta nevének a feltüntetését is. Ugyanaz az eljárás, mint egykor a könyvek indexre tétele, csak még drasztikusabb: mintha nemcsak egyes könyveket tiltanának be, hanem a címük kiejtését is. Elképzelésének kafkaian groteszk mivoltát fokozandó, az ausztrál kormány azt sem árulja el, hogy melyek a tiltott honlapok. Ez ugyanis titok. Vagyis létezik 1370 internetes honlap, amelyeknek a felkeresése büntetőjogi következményekkel járhat Ausztráliában, akkor is, ha valaki véletlenül bukkan rájuk szörfölés közben az interneten. Welcome to Absurdalia!
És annak illusztrálására, hogy e téren is fejétől bűzlik a hal, nemrég az izraeli külügyminisztérium bejelentette egy új gondolatrendőrség létrehozását a világhálón folytatandó hadviselés végett. Terveik szerint volt katonákat és idegen nyelveket beszélő fiatalokat fognak alkalmazni arra a feladatra, hogy az internetes portálokon, blogokon és fórumokon zajló vitákat Izrael számára kedvező irányban befolyásolják. A hivatalos nevén „internetes harci osztag” célja leplezetlenül a gondolat ellenőrzésére, megfélemlítésére, sőt kriminalizálására irányul, szinkronban azzal az izraeli törekvéssel, hogy büntetendővé tennék egyrészt a zsidók, izraeliek és cionisták, másrészt pedig a nácik bármiféle összehasonlítását. Mindez persze könnyedén visszafelé is elsülhet, hiszen a blogoszféra ezután joggal gyaníthat akár valamennyi Izrael-barát kommentár mögött fizetett propagandát.
Lassanként a szabadgondolat cenzúrázására szakosodott internet-interpol mindenhová kiterjeszti csápjait, és így akár tetszik, akár nem, gondolatainkkal, számítógépünkkel és személyes adatainkkal egy igazi csatamezőn találjuk magunkat. Többé már semmi nem lesz a miénk, viszont mindent felhasználhatnak ellenünk. Előbb csak bizonyos dolgokat fognak büntetendővé nyilvánítani, mígnem fokozatosan a politikai másként gondolkodás és a kormánykritika is bűncselekménnyé válik. A kormányon lévők fogják diktálni, hogy mit szabad gondolni, és mit nem, ahogyan az a holokauszt vonatkozásában sok helyen már ma is gyakorlat. Ilyen körülmények között az internet általában is a szabadság, különösen pedig a szólásszabadság utolsó bástyája, amelyet ugyanúgy ostromolnak a „sötét erők”, mint Minas Tirith-t az orkok. Remélhetőleg ugyanúgy sikertelenül.

MD 2009. VIII. 4.