Cionisták és nyilasok: azonos hullámhosszon? Egy főrabbi megírta levelét + kommentár

Nyilaskeresztes Párt-Hungarista Mozgalom Legfőbb Pártvezetőségének

Alulírott, főrabbi vagyok, a Zsidó Tanács tagja, meggyőződéses cionista. Fajnak tartom a zsidóságot, külön nemzetiségnek és végleges megoldásnak a Zsidó Országot. Célom azonos az Önökével: a zsidóság kivándoroltatása (sic!). De ez csak a háború után lehetséges. Ha ezer évig tudtak várni a zsidókérdéssel, várjanak még néhány hónapot, amíg elül Európában a harci lárma, és ezt a problémát az összes érdekelt nemzetek és világzsidóság hivatott képviselőinek bevonásával egész világra szóló érvényességgel rendezni lehet. Hiszen nyilvánvaló, hogy ez nem egyedül magyar, hanem európai, sőt világkérdés. Ennek megfelelően véglegesen és közmegnyugvásra (resic!) csakis nemzetközi úton oldható meg.

Addig azonban szüntessenek meg mindennemű uszítást, bántalmazást, kegyetlenkedést. Toroljanak meg minden rémtettet, amit karszalagos banditák követnek el, mert ezek a halálra rémült, védtelen, üldözött zsidókon elkövetett kegyetlen gyilkosságok örök időre beszennyezik a Nyilaskeresztes Párt és a magyarság nevét az egész művelt emberiség és a világ közvéleménye előtt.

Ha a Legfőbb Pártvezetőség garantálja a gettó biztonságát, meg egyes személyek és családok életbiztonságát - majd nem lesznek bujkálók, mert senki nem vállalja a bujkálással járó életveszélyes kockázatot, ha egyszer biztonságban meghúzhatja magát.

Teljesen alaptalan és nevetséges állítás, hogy a bujkáló zsidók a Hungarista Állam legfőbb belső ellenségei, mert ezek kémkednek, és merényleteket terveznek és hajtanak végre. A Párt nyomozati szervei és a Rendőrség még egyetlen olyan esetet sem bocsátott nyilvánosságra, amelynek értelmi szerzői vagy végrehajtói zsidók lettek volna. Légből kapott vádaskodás ez. Különben is, kik lennének a zsidók közül a szabotálók, kémek és merénylők? Hiszen mindkét nembeli fiatalságunk 50-60 éves korig vagy munkaszolgálaton, vagy sáncmunkán van, távol otthonától és szeretteitől! Az öregek, a betegek, a kisgyermekek talán? Úgy (…) Kérem…!

Beköltöztünk a gettóba. Elkülönültünk a magyarságtól. Elszenvedtünk eddig is sok sújtó rendelkezést, és hajlandók vagyunk továbbra is minden elfogadható hatósági utasítást vagy parancsot teljesíteni, de a kormányzat és főleg a párt állja a szavát, legyen ura a helyzetnek, tegye meg a magáét, és tanítsa móresre saját szerveit és közegeit.

Hiszen még a Gestapo – amelynél engesztelhetetlenebbül soha senki sem gyűlölte a zsidóságot – is nyújtott bizonyos fokú védelmet a Zsidó Tanácson keresztül a pesti zsidóságnak.

Kérjük a Nyilaskeresztes Párt–Hungarista Mozgalomtól, hogy saját reputációja érdekében, biztosítsa a gettólakók védelmét, puszta életét, a szűkösen megszabott napi élelemfejadagot, és fegyelmezett pártszolgálatosaival tartsa távol a gettótól meg a védett hazánktól az árpádsávos nyilas karszalaggal visszaélő közönséges rablókat és gyilkosokat, mert ezek csak szégyent hoznak és gyalázatot a Hungarista Párt nevére.

Tegyék lehetővé és biztosítsák is, hogy ha éhezve, fázva, dideregve és szenvedve is, legalább a gettóban vészelhesse át, a csekélyszámú megmaradt zsidóság az ostrom hátralevő, nehéz napjait.

Nyugodjanak meg: az utolsó 6 év eseményei minden egyes magyarországi zsidóban, férfiban–nőben egyaránt megérlelték a megmásíthatatlan elhatározást: KIVÁNDORLUNK! NEM MARADUNK ITT! MÉG HA KÉRLELNÉNEK SEM! Kis türelmet kérünk csak még!

Tanácstagtársaimmal együtt készséggel vennénk részt egy nagyon őszinte és közvetlen hangú, fenti tárgyú megbeszélésen, hogy bizonyos elviselhető türelmi állapotot hozhassunk létre, mindkét fél érdekében.

Személyem és a zsidóságról vallott felfogásom felől Bosnyák Zoltán, a Zsidókérdést Kutató Magyar Intézet igazgatója és a "HARC" főszerkesztője, valamint Sarlósy József, az V. ker. Nyilaspárt egyik vezető embere adhat bővebb felvilágosítást.

Budapest, 1944. dec. 15.

Illő tisztelettel:
dr. Berend Béla sk.
főrabbi, tanácstag
Budapest VII.
Síp-u. 12. I. em. 17.
___________________________________________

Az előbbi levelet, amelyet főleg a vastagon kiemelt momentumok tesznek érdekessé, a Magyar Hírlap "nagy mesemondója", Szilágyi György tette közzé ("Kései rehabilitáció", MH, 2009. II. 6.), akinek az egyik pszichopatológiás förmedvényét az ad horrendum rovatban olvashatja a mazochista érdeklődő.
E szerint tehát
1. a zsidóság "faj", "külön nemzetiség", ahogyan azt a nácik, nyilasok és más rasszisták mindig is hangsúlyozták
2. a cionisták célja ugyanaz volt, mint a náciké és a nyilasoké: "végleges megoldásként" a zsidók kivándoroltatása (nem pedig a megsemmisítése) és egy "Zsidó Ország" létrehozása
3. a "zsidókérdés" mint "probléma" világszinten jelentkezik, és a "közmegnyugvás" (!) érdekében "véglegesen" megoldandó, ahogyan azt - mások mellett - a nácik és a nyilasok is állították
4. ennek érdekében a kivándorlásra a zsidók vezetőik révén (ld. fentebb) expilicite ígéretet is tettek.

(Az már más kérdés, hogy a háború után úgy 70-80 ezren mégis itt maradtak a magyarokat boldogítani, Rákosival és bandájával az élükön, miközben köztudomás és a statisztika szerint a jelenlegi Izraelben 400-500 ezer "magyar" zsidó él. Az Auschwitzban tífuszban meghaltak és a deportálások során a nélkülözések miatt életüket vesztettekkel együtt nagyjából meg is van a "mítikus hatszázezer".)

Igencsak beszédes a levélíró későbbi sorsa is, amelyről ugyancsak Sz.Gy. számol be. A holo-dogma egyik hivatásos propagátorára, Randolph L. Brahamre hivatkozva megtudjuk tőle, hogy a nyilasok uralma idején "a halál mezsgyéjén tántorgó", ám csodálatos módon mégis megmenekült főrabbi utóbb aztán kitántorgott Amerikába, miután az övéi győzelme és az általuk "felszabadulásnak" nevezett vörös rémuralom idején "besúgás vádjával letartóztatták (...) és tüzetes kihallgatásoknak vetették alá. […] A vallomások tisztázatlan körülmények között születtek, s elég valószínű, hogy legalábbis néhányat kínzással kényszerítettek ki belőle." Kik is? Nem mások, mint saját "fajtestvérei" (ipse dixit), akik időközben a szovjetek jóvoltából átvették a hatalmat - egyebek mellett az Andrássy út 60-ban is.
Berend Bélát végül a Népbíróságok Országos Tanácsa felmentette a háborús és népellenes bűncselekmények vádja alól, amelyekért előbb tíz éves börtönbüntetést sóztak rá, minekutána nyilván jobbnak látta haladéktalanul kislisszolni az USA-ba, ahol Albert B. Belton álnéven boldogan éldegélt, míg meg nem halt.

Szilágyi György pedig jókora öngólt lőtt. Ha egyáltalán felfogta, hogy miért is...