Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Belépés

Félresikerült jobbikos közlemény a kamukauszt-cáfolás büntethetősége ellen, avagy hogyan ne érveljünk?

Az MSZP a 2001-es sikertelen próbálkozását követően most újból kísérletet tesz a holokauszt tagadásának büntetőjogi szankcionálására, ezzel is elterelve a közbeszédet a döntően általa előidézett, egyre mélyülő gazdasági-társadalmi válság kérdéseiről - kezdődik a Jobbik közleménye, és bár jó cél érdekében íródott, sajnos a teljességgel felesleges, sőt, kifejezetten kártékony polkorrektkedés áldozata lett, olyannyira, hogy még a végén szinte a Jobbik kezdi bizonygatni a holokamu-iparosok által kitalált népirtás meséjét... Kommentárral.

A Jobbik Magyarországért Mozgalom egyetért azzal, hogy a nácizmusnak a zsidóság ellen elkövetett bűnei, zsidó embertársaink szabadságától és életétől való megfosztása a történelemnek tanulságként szolgáló, tragikus eseménye. (Már ez is a fent említett jelenség példamondata, hiszen ha a cionisták érvrendszerével próbáljuk a magunk igazát bizonyítani, elismerve a hazugságaikat kiindulópontként, hogy egy apróságot elérjünk cserébe, máris ők győztek.)
A kérdés, amelyre az MSZP kezdeményezése kapcsán választ kell adnunk: kiemelhető-e az emberiség által ismert természeti törvények, társadalmi igazságok, történelmi események közül egyetlen, amelynek a tagadását büntetőjogilag szükséges szankcionálni? (Ezek szerint a holomítosz "történelmi esemény" volna, melynek megtörténte olyan biztos, mint a természeti törvények léte?)
Vajon büntetni kell-e azt, akinek állítása szerint a Föld nem mozog? (A fenti szánalmas "érvelés" fokozása, annak a kiindulópontnak a rögzítése, hogy bizony-bizony kiirtottak hatmilliót, szappant főztek belőlük, elgázosították őket, lámpaernyőt készítettek a bőrükből stb., és ez olyan biztos, mint az, hogy mozog a Föld.)
Ha tanulságként kiemelni eszmerendszer jegyében elkövetett népirtást akarunk, akkor megkerülhetetlen a kérdés: a kommunizmus nevében elkövetett népirtásnak nincsenek olyan egyedi jellemzői, amelyek alapján ebben az értelemben mással ugyanúgy össze nem hasonlítható, mint a zsidóság ellen szisztematikusan elkövetett bűnök? De igen, a kommunizmus bűnei is ilyenek. (Elérkeztünk a gyakran alkalmazott, szintén teljességgel céltalan, erkölcsileg pedig elfogadhatatlan alkudozáshoz. Mi elismerjük a ti népirtásos meséteket, melyekre bizonyíték nulla, ellenben számos tény, "vallomás"-béli ellentmondás és vizsgálat cáfolja azt, cserébe fogadjátok el a mi kérésünket: a senki által meg nem kérdőjelezett, köztudott, bizonyított kommunista vérengzés tényét. Ezzel tehát egy szintre emeljük a cionista mítoszt a kommunista tömeggyilkosság-sorozattal - melynek levezetői véletlenségből ugyancsak zsidók valának, ugyebár.)
A holokauszt tagadásának büntethetősége azt jelentené, hogy létezik egy abszolút kategória, aminek a tagadása egyetlenként büntetendő. (Itt pedig már reménytelenül elvesztünk a liberális csapdában. Ott tartunk már, hogy javában tényként kezeljük a héber hazugságokat, és csak az ellen szólalunk fel, hogy azok "tagadása" - holott cáfolatról van szó ráadásul - ne legyen büntethető. Mint a kisgyerek, aki rosszat tesz, de szeretné elkerülni a büntetést. Tévedés: nem rosszat cselekszünk, mikor szemeket nyitogatunk, hanem nekünk van igazunk, azért akarják bevarrni szánkat!)
A helyzet hasonlóvá válna ahhoz a vallási fundamentalizmushoz, amelyik alapvető hittételének tagadását bünteti. A Jobbik Magyarországért Mozgalom számára, mint egyébként minden nem ateista ember számára egyetlen abszolút kategória létezik: az Isten. A holokausztnak erre a szintre emelését elutasítjuk, az ezzel kapcsolatos vélemény alapján emberek börtönbe zárását elfogadhatatlannak tartjuk.
(Az előbbi mondat folytatása, megragadás azon a szinten, hogy hisszük, elfogadjuk, hogy megtörtént, de kérjük szépen, ne bántsák azt, aki esetleg nem mindennel ért egyet, mert a többi történelmi esemény tagadása esetén sem esik senkinek bántódása. Ez viszont teljességgel hibás kiindulópont, hiszen nem lehet ezt a politikai céllal elkövetett történelemhamisítást a megtörtént történelmi eseményekkel egy szintre helyezni. Továbbá nem a többi történelmi eseménnyel való - vélt - egyenrangúság alapján kell érvelni, hanem éppen ellenkezőleg: rá kell, rá kellett volna mutatni arra, hogy az ún. holokauszt története ellentmondásoktól hemzseg, bizonyíték nincs rá, számos tételét megcáfolták, ahány kutató, annyi számot mond, és szerre dőlnek meg az eddig tartópillérekként működő elemek, mint a szappanfőzés, lámpaernyő-készítés vagy elektromos futószalag. Nekünk a magyar-, német- és Európa-ellenes, a cionisták bűneit leplezni akaró hazug mítosszal kell leszámolni, nem pedig kikönyörögni annak haszonélvezőitől, hogy elfogadjuk ugyan dogmáikat, de szabadjon egy-két apró részletben kételkednünk egy nagyon kicsit. Így sehova nem jutunk, egy küzdelmet győzelemre vinni nem lehet az ellenség szabályai alapján.)

Balczó Zoltán,
a Jobbik alelnöke (jegyzi az eredeti közleményt)

(forrás: kuruc.info)

Ma történt

Február 8.
1578. február 8. I. Erzsébet angol királynő kivégezteti Stuart Mária skót királynőt, a katolikus párt reménységét. Erzsébet uralkodása alatt titkosszolgálta mintegy 650 katolikus papot vett nyilvántartásba, közülük 133-at felakasztottak, kibeleztek és felnégyeltek, 377-et börtönbe vetettek (vö. 21. február 1595; 29. november 1577.). A reformáció Angliájából időközben eltűnt tízezer szerzetes és kétezer apáca, sok ezer magánkápolna és sok száz vallásos társaság, az ezernél is több kolostori templom összedőlt vagy protestáns templomként működött tovább. (Vö. 1555. október 16.)

1683. február 8. Eszterházy Pál nádor „szerényen” azt javasolja I. Lipótnak, hogy Thököly Imre helyett inkább őt ruházza fel hercegi címmel. (Vö. 1703. május 26.; 1707. július 29.; 1708. február 29.)

1711. február 8. A foglyok kölcsönös kiváltására vonatkozó egyezményt megsértve Pálffy János császári tábornagy Budán lefejezteti az előző év október 29-i szekszárdi csatában foglyul ejtett Béri Balogh Ádám kuruc brigadérost.

1919. február 8. "A világ forradalmasításának, amit át akarunk élni, kifejezetten a mi ügyünknek kell lennie és a mi kezünkben kell maradnia. Ennek a forradalomnak kell a zsidóság uralmát minden nemzet felett biztosítania", írja a párizsi Le Peuple Juif c. lap.

1920. február 8. „Nem kell eltúlozni azt a részt, amit a bolsevizmus megteremtésében és az orosz forradalom jelenlegi folyamatában… a nemzetközi - többnyire ateista - zsidók betöltenek. Bizonyára nagyon nagy, valószínűleg túlsúlyos a többiekéhez képest. (…) A szovjet intézményekben elképesztő a zsidók túlsúlya, és a Cseka által alkalmazott terror rendszerében is zsidók, és némely esetben zsidó nők játsszák a főszerepet”, írja Winston Churchill a The Sunday Heraldban. (Vö. 1905. december 30.; 1919. március 29.)

1942. február 8. "A legsúlyosabb rákos sejtet a mindkét (katolikus és evangélikus - a szerk. megj.) felekezethez tartozó papjaink jelentik! Most nem áll módomban válaszolni nekik, de mindent feljegyzek egy vastag füzetbe. Eljön a pillanat, amikor minden teketória nélkül leszámolok majd velük. (...) Az alapvető megoldást nem fogjuk megkerülni. Ha azt hinnénk, hogy egy társadalmat olyan ügyre kell felépítenünk, amelyet hazugnak tartunk, akkor a társadalom nem is méltó rá, hogy fenntartsák. Ha ellenben azt hisszük, hogy az igazság elégséges alapul szolgálhat akkor az embert arra készteti a lelkiismerete, hogy síkraszálljon az igazságért és kiirtsa a hazugságot. A jövendő nem fogja megérteni azokat az évszázadokat, amelyek ezután még hajlandók lesznek elviselni ennek a kultúrszennynek a terhét. Ahogyan a boszorkányüldözést fel kellett számolni, úgy fel kell számolni ezt a maradványt is", mondja Hitler Wolfsschanzéban Himmler és Speer jelenlétében.

1988. február 8. „Ne áltassuk magunkat: műperről van szó… Az ország és a lakosság kriminalizálása jelentős léptekkel haladt előre”, írja az osztrák Die Presse című jobboldali liberális újság a Kurt Waldheim államelnök ellen folyó nemzetközi kampány kapcsán, akit állítólagos „háborús bűnei” miatt zsidó nyomásgyakorló szervezetek nyomására le akartak mondatni posztjáról, annak ellenére, hogy a bécsi kormány által megbízott Nemzetközi Történészbizottság nem találta bűnösnek a terhére rótt cselekményekben.