Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Belépés

Richard Fernandez: A legveszélyesebb emberek

Egy homoszexuális férfi, egy filmkészítő, egy muszlim nő, és egy politikus egy apró pártból. Hogy lehetséges, hogy ezek a valószínűtlen egyének - akik valójában a társadalom széleiről származnak - a kora XXI. századi európai történelem középpontjába kerültek? Úgy, hogy mivel a szélekről származtak, ezért az elsők között látják a problémákat. Csakúgy, mint a filmekben az átlagemberek, akik egyszer csak rájönnek, hogy az elsők közé tartoznak, amikor rájönnek, hogy milyen óriási méretű problémával is állnak szemben. Természetesen Pim Fortynről, Theo Van Goghról, Ayaan Hirsi Aliról, és Geert Wildersről van szó. Bruce Bawer a City Journal magazinban írja le a véletlenszerű végzetüket.

Mennyivel más lenne Hollandia, ha Pim Fortuyn élne! 2002 kora tavaszán, a szociológusból lett politikus - aki ki merte nyitni a száját a hazájában gombamódra szaporodó sharia enklávékról, és hogy ezek milyen veszélyt jelentettek a hazája demokráciájára - a közvélemény kutatások alapján igencsak népszerű volt, és minden úgy nézett ki, hogy ő lesz a következő miniszterelnök.

Végzet? Halál.

Fortuyn igáját az újságíró, rendező, és tévés személyiség Theo Van Gogh ...

Végzet? Halál.

A rivaldafény ezekután Ayaan Hirsi Alira, a brilliáns szomáliai születésű holland képviselőre, a Submission szövegének a társszerzőjére esett, aki hátrahagyta az iszlám hitét, a szabadság ékesszavú szószólójává vált, és különösképpen azokat a muszlim nőket vette a védőszárnyai alá, aki Hollandiában ugyanannyi elnyomással néztek szembe, mint az eredeti hazájukban.

Végzet? Bujdoklás és száműzetés.

És végülis elérkeztünk Geert Wildershez. Az Amszterdami Fellebbezési Bíróság (Amsterdam Appeals Court) úgy döntött, hogy gyűlöletbeszéd címén bepereli Wilderset.

Végzet? Tőlünk függ. De ha belegondolunk hogy miképpen is alakult az elmúlt pár év történelme, akkor Wilders sok kellemetlenségnek fog elébenézni. Wilders nem lesz az utolsó áldozat, de ugyanakkor elképezelhető, hogy ő lesz az utolsó a szélekről. A film következő részében belevágnak a dolgok közepébe. Mennyi az idő? Amikor Rick megkérdezi Samet a Casablancában, hogy mennyi is Amerikában az idő, már tudja is a választ. Majdnem túl késő.

Rick: Ha Casablancaban 1941 decembere van, akkor mennyi az idő New Yorkban?
Sam: Mi? Megállt az órám.
Rick: Lefogadom, hogy New Yorkban (még mindig) alszanak.

Hiba lenne azt hinni, hogy Fortuyn, Van Gogh, Ali, és Wilders azért jutott erre a sorsra, mivel hozzányúltak a "muszlim kérdéshez". Az Iszlám mindössze egy mellékes dolog a körülöttük forgó örvényhez képest. Nem, a problémák gyökerét ennél mélyebben kell keresni. Ez a négy ember az elmúlt 100 év leghatalmasabb tömeges öngyilkosságának a kellős közepébe keveredett: a felvilágosodás megsemmisítésébe; egy kultúra meggyilkolásába. A bíróság, amelyik ezt az ideológiai fatwát adta ki ellene, nem egy vallási bíróság volt délnyugat Ázsiából, hanem egy szekuláris bíróság, a modern Európa szivéből. Ezek nem kívülről jönnek; belül vannak.

Forrás:

http://cikkek.soti.ca

Ma történt

Február 5.
1526. február 5. A párizsi parlament az egyház kérésére ismét megtiltja a Biblia franciára fordítását. Akkoriban a „Szent Biblia”, „az Úr szava” az egész katolikus világban a latin nyelvű tiltott könyvek jegyzékén szerepelt, a modern nyelveken történő kiadását pedig még inkább tilalmazták abból a meggondolásból, hogy az egyház magának tarthassa fenn az isten szavainak interpretálásában érvényesülő monopóliumát. (Vö. 1816. június 13.; 1897. január 25.)

1971. február 5. Szovjetunióbeli száműzetésében meghal Rákosi alias Rosenfeld Mátyás, Magyarország egykori kommunista diktátora, a nevéhez fűződő korszak törvénytelenségeinek legfőbb felelőse.

2003. február 5. „Izrael megerősítése nagyon nagymértékben eset latba az iraki háború megindoklásában. Ez az érv egy része, amely nem meri kimondani a nevét, a Bush-kormány neokonzervatív klikkje és az amerikai zsidó közösség számos vezetője által csöndesen dédelgetett agyrém”, írja Joe Klein, a Time magazin neves zsidó kolumnistája a time.com honlapon. (Vö. 1991. február 15.; 1996. május 12.; 1998. március 24.; 2003. február 20.; 2003. április 9.)