Lengyel kitüntetés Esterházy Jánosnak

Lengyelország elnöke Polonia restituta kitüntetésben részesítette a "mártír" Esterházy Jánost. A kitüntetést Varsóban vette át lánya, Esterházy Alice, aki 2001-2003 között az MVSZ tiszteletbeli elnöke volt. A kitüntetés átvételekor mondott szavait alább közöljük.

Excellenciás Kaczynski elnök Úr, Sólyom Elnök Úr, tisztelt Hölgyeim és Uraim!

E felemelő pillanatban mindkettőjüknek szeretném megköszönni, hogy nem feledkeztek meg Apám emlékéről, s szimbolikus jelentőségűnek tartom azt a tényt, hogy e magasrangú lengyel elnöki kitüntetést a Magyar- és a Lengyel Köztársaság elnökének jelenlétében vehettem át. Esterházy János magyar és lengyel családtagjai nevében is hálás szívvel mondok ezért köszönetet.
A magyar nyelv egyedülálló módon fejezi ki a haza fogalmát: anyaországról, illetve az ehhez szorosan kötődő anyanyelvről beszél. Az egyénhez legközelebb álló személy, az anya fogalma így egyenesen kapcsolható a nemzeti hovatartozás meghatározásához is. A fiatalon özvegyi sorsra jutó édesanya, a lengyel Elzbieta Tarnowskának köszönhetően Apám, egyszerre két hazát tudhatott a magáénak, s így személyisége mindkét haza értékeivel egyformán gazdagodhatott.
Boris Pasternak a nácizmust és kommunizmust, mint két iker-szülöttet, már az 1930-as években, „a materialista éj jobb- és bal szárnyának” nevezte. Ez a két ideológia a gyűlölet minden eszközét bevetve törekedett az általa megnevezett ellenség megsemmisítésére. Ez volt a faji alapon elítélt zsidóság és az osztály alapon elítélt és máig nem rehabilitált arisztokrata osztály sorsa is. Esterházyról emlékezve, szót kell ejtenünk osztályáról is, hisz a lengyel és a magyar nemzet nagyjai között számtalan olyan arisztokratát találunk, akik önföláldozó önzetlenséggel fáradoztak országaik felemelésén. S ebben a Tarnowski és az Esterházy család sok rokon vonást mutat. Ilyen volt többek között az a II. Rákóczi Ferenc is, akinek épp ma avatnak emléktáblát Varsóban.
Fontos lenne, hogy a XXI. század fiataljai valós történelemismeretek alapján, büszkén vállalhassák múltjukat, s emlékezzenek azokra a pillanatokra is, amikor nemzetük nagyjai, az embertelen körülmények közepette is példát tudtak mutatni a jövő számára. Esterházy János egyedül merte elutasítani a zsidó deportálás megszavazását a pozsonyi parlamentben, s ugyanolyan mártírsors jutott neki, mint Maximilián Kolbe atyának, aki egy zsidó családapa helyett vállalta a vértanúhalált. Esterházy is tudatosan vállalta a kommunista börtönökben vállára rakott keresztet, s ebben a sorsvállalásban példaképe volt az 1848-as szabadságharcban résztvevő, s ezért Haynau parancsára kivégzett dédapja, Jeszenák János éppúgy, mint a Monarchia lembergi és olmützi börtönében 8 évet raboskodó lengyel nagyapja, Stanislaw Tarnowski. Ezen ősök nyomába lépett Esterházy János, amikor a versaillesi békeszerződés után, úgy érezte, kötelessége enyhíteni azok szenvedésén, akikre igazságtalanságok tömege zúdult, miután akaratukon kívül kisebbségi sorsba kerültek egy idegen országban. Őmiattuk lépett politikai pályára, de sosem vált vérbeli politikussá, mert végig jogvédő maradt. Az Ő, illetve számos magyar és lengyel politikus-kortársa felfogásában, benső törvényként még ott működött a nemzetért mindent feláldozni kész kötelességtudat.
A kisebbségvédő politikus Lengyelország hitleri megszállása után embermentő államférfivá nőtt fel. S e körben nem árt emlékeznünk arra is, hogy hetven évvel ezelőtt nem az angolok vagy a franciák, hanem a magyarok siettek a szenvedő lengyelek segítségére. Horthy és Teleki a lengyel menekültek befogadása mellett megakadályozta, hogy a német haderő Magyarországon át vonuljon fel Lengyelország ellen. Mindez nagy büszkeséggel kell, hogy eltöltsön minden magyar embert, s örülök, hogy itt a lengyel és a magyar köztársasági elnök úr jelenlétében fejezhetem ki azt, mennyire büszke vagyok Apám szerepére akkori heroikus vállalkozása miatt!
Esterházy nemcsak a lengyel menekülteknek szervezett segítségnyújtást hanem a zsidókat és a nácik elöl menekülő ellenállókat is segítette, tekintet nélkül arra, mely nemzet fiainak vallották magukat. Tovább ment az úton még akkor is, ha ezzel már nemcsak a saját, de a családja életét is kockáztatta. Mint tudjuk, nem volt kivétel: az életmentés ára, ha erre rájöttek, a halálbüntetés volt.
A kulcs Esterházy János megértéséhez az Ő mély katolikus hitében rejlik. Ha életünket nem a rövid, földi perspektívából nézzük, (érvényesülés, meggazdagodás, hatalomvágy) hanem földi nehézségeink során is az örök életet tartjuk szem előtt: akkor megértjük, hogy nincs különbség cseh és magyar, gróf és paraszt között és minden emberben meglátjuk Isten képmását. Ez a hit adta Apámnak az erőt, mellyel töretlenül tudott a keskeny úton járni és átszenvedni 12 évnyi börtönt. A moszkvai Lubjankában – ahol a katyni népirtás nyilvánossá tételével kapcsolatos tetteiről vallatták – Wallenberggel, Szolzsenyicinnel, és sok ezer, ártatlanul elítélt társával szenvedett együtt. Áldozatvállalása, népe iránti hűsége (amely miatt még a menekülés lehetőségét is visszautasította) ma is vállalható példaképpé teszi Esterházy Jánost.
Korunkban, megszűntek a tabuk, s ma már büntetlenül szabad rágalmazni bárkit – mint ahogy apám emlékét, hazug vádakkal és rágalmakkal ma is be akarják feketíteni egyesek. A „Szabadság, Egyenlőség, Testvériség” szép jelszavát a középpontba állítva az Isten helyét ma az ember akarja átvenni, de megfeledkezik arról, hogy a keresztény hit és szeretet nélkül nincs testvériség sem, s üres szólamok maradnak a legszebben hangzó politikai nyilatkozatok is. Esterházy egész életével hirdetette: Egymás kezét kell keresnünk és nem szabad megfeledkeznünk keresztény gyökereinkről. Ez ma is igaz, még akkor is, ha az EU alkotmányában ez nincs megemlítve!
Esterházy, Mírov börtönében, a szintén rab szlovák püspök, Vasil Hopko karjaiban halt meg, s ez a tény jól kifejezi az ő végakaratát: Ő a szlovákokat a magyarság testvérének tartotta, s minden vágya e két sokat szenvedett nép megbékülése volt. Mírovi börtönében, ahol a kommunista rendszer áldozataként végleg lehunyta szemét, számtalan lengyel rab halt meg a második világháború alatt, ők a nácizmus áldozatai voltak. Legyen ez mementó, hogy mindkét ideológia halálos ellensége volt az emberiségnek.
Bár ötven évig titkolni próbálták, Karel Schwarzenberg herceg érdemeként ma már tudjuk: Apám, a kommunizmus áldozatainak tömegsírjában van eltemetve, a prágai Motol temetőben. A mennyország távlatából nézve, Prága, Warsó, Krakkó, Pozsony és Budapest oly közel van egymáshoz, hogy talán egynek is látszik. Tanulva a múltunkból azon kell fáradoznunk, hogy Közép-Európa népei is egyre közelebb kerüljenek egymáshoz az Egyesült Európában.
XVI. Benedek pápa mondta, hogy a minden egyes embert érő erőszak az egész emberiséget is sújtja. A Lech Kaczynki elnök úr által adományozott kitüntetés, mely enyhíti az Apámat érő igazságtalan ítélet máig érő hatását, egy nagy lépést jelent a nemzeteink közeledéséhez vezető úton.

Varsó, 2009. III. 23

Esterházy-Malfatti Alice