Keresés
Hírlevél
Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Belépés
Navigáció
Pro Domo
Az irodalmi Nobel-díj svéd alapítvány; hogy kit jelölnek a díjra, az az ő dolguk: az odaítéléssel megbízott Svéd Akadémia belügye. Kívülálló aligha szólhat hozzá - hacsak nem akar kotnyeles
okvetetlenkedőnek feltűnni. Magam sem azért mondom el itt a véleményemet KI Nobel-díjáról, mintha ez változtatna a Nobel-díj Bizottság szemléletén (még értesülni sem értesülne róla), hanem csupán azért, mert több oldalról ilyenértelmű kérdést intéztek hozzám.
Voltaire és Gibbon nem beszélt össze, mégis, majdszinte szóról-szóra egyformán fogalmaz emlékezetes dictumában, miszerint a világtörténelem az emberiség bűnlajstroma. Avagy más, modern megfogalmazásban: Klió (a "Dicsőséghirdető") a történetírás kőtábláira nem egy, hanem ezeregy holokausztot jegyzett fel. Tán Jehovának van választott Népe, de Kliónak nincs, neki minden nép "egykutya", a lefátyolozott arcú szoborhölgy arra szorítkozik, hogy felvési a népirtásokat időrend és nagyságrend szerint. Neki, Kliónak nem "kedvesebb" és nem kevésbé elszörnyesztő az a 46 millió indián, akit úgy két évszázad alatt, Közép-Amerikában a spanyolok, az a 35 millió kínai, ahányat a harmincas években a megszálló japánok, az a 80-90 millióra tehető szovjet polgár, akit a sztálini rémuralom, az a 3 millió khmer, akit a Vörös Khmer, az a 2 millió örmény, akit a törökök, az a közel millió ruanda-urundii fekete, akit a soros népirtók kivégeztek és akik életére a Földön váltig permanenciát tartó holokauszt rányomta a "sorstalanság" fekete pecsétjét.
Áldozatául esni az emberiség bűnlajstromában valamelyik éppen aktív holokausztnak nem kiváltság, hanem - szerencsétlenség: végletes, végzetes szerencsétlenség. Különös és nem kevéssé szemet
szúró módon az a 6 millió boldogtalan, aki a náci Németország gázkamráiban elégett, mintha más megbírálás alá esnék. Azok, akik elég szerencsések voltak, hogy "sorsukra" rátaláljanak akkor, amikor a haláltáborokból élve menekültek, arrogálják maguknak azt a jogot, hogy őket másként bírálják el: máshogyan, mint a többi, ezeregy holokauszt/népirtás/ ótestamentumi embertelenség/hun-mongol-arab világbirodalomalapítás alátaposott áldozatait.
Félreértés ne essék, szólván. Magam is úgy tartom, hogy minden-de-minden holokauszt egytől-egyig gyalázatos, förtelmes és megengedhetetlen. Az is, amelyből KI-nek sikerült megmenekülnie; sikerült az is, hogy ott, ahol sorsa "elszakadt", összekapcsolja az elejét a végével s így immár nem "sorstalan" , hiszen élete végét bekoronázta a Díj világraszóló learatása. A svéd Nobel-díj Bizottság elidegeníthetetlen joga, hogy irodalmon¬kívüli szempontok szerint válogassa kandidánsait - mely anomáliát igen sok esetben szinte gyakorlatává tett.
Jó száz éve nemegyszer, ilyen irodalmon-kívüli szempontok irányítják/delejezik s mintegy eleve betájolják a Bizottság döntését. KI Nobel-díja ellen nem az a kifogásom, hogy ilyen-olyan néphez/nemzethez/etnikumhoz tartozónak vallja/nem vallja önmagát avagy vallják/hirdetik mások őt: ez megintcsak irodalmon-kívüli szempont, amely számomra nincs. Még csak "mellékesnek" se mondanám: mint "érv" ellene/mellette, súlyra a nullával egyenlő. Az én aggályom mindössze - Rabelais játékos szavával élve: S.P.Q.R.: si peu que rien: - csak az, hogy
KI a magyar irodalomban, a fősodor legközepén, egy meglehetősen közepes prózaíró. Stílusérzéke bizonytalan, költői vénája nulla, bölcseleti ismereteiben derivatív; mint író, per se,
majdhogynem műkedvelő; oly "egykönyvű"/egyhúrú auktor, aki a maga Egyetlen Tematikáján nem emelkedik túl
Addig, amíg magyarul írt, mert mint ötödik éve berlini lakos, a jelek szerint épp átnyergel a németre
hiszen ha élete kisiklása a haláltábor fiatalkori kalandján keresztül nem következik be, alighanem soha nem lett volna író s alkalmasint beérte volna valami más, lukratív, tisztes polgári foglalkozással
Határ Győző: Haza a magasföldszinten, Szabad föld, 2004, 126.old.
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Ma történt
Február 8.
1578. február 8. I. Erzsébet angol királynő kivégezteti Stuart Mária skót királynőt, a katolikus párt reménységét. Erzsébet uralkodása alatt titkosszolgálta mintegy 650 katolikus papot vett nyilvántartásba, közülük 133-at felakasztottak, kibeleztek és felnégyeltek, 377-et börtönbe vetettek (vö. 21. február 1595; 29. november 1577.). A reformáció Angliájából időközben eltűnt tízezer szerzetes és kétezer apáca, sok ezer magánkápolna és sok száz vallásos társaság, az ezernél is több kolostori templom összedőlt vagy protestáns templomként működött tovább. (Vö. 1555. október 16.)
1683. február 8. Eszterházy Pál nádor „szerényen” azt javasolja I. Lipótnak, hogy Thököly Imre helyett inkább őt ruházza fel hercegi címmel. (Vö. 1703. május 26.; 1707. július 29.; 1708. február 29.)
1711. február 8. A foglyok kölcsönös kiváltására vonatkozó egyezményt megsértve Pálffy János császári tábornagy Budán lefejezteti az előző év október 29-i szekszárdi csatában foglyul ejtett Béri Balogh Ádám kuruc brigadérost.
1919. február 8. "A világ forradalmasításának, amit át akarunk élni, kifejezetten a mi ügyünknek kell lennie és a mi kezünkben kell maradnia. Ennek a forradalomnak kell a zsidóság uralmát minden nemzet felett biztosítania", írja a párizsi Le Peuple Juif c. lap.
1920. február 8. „Nem kell eltúlozni azt a részt, amit a bolsevizmus megteremtésében és az orosz forradalom jelenlegi folyamatában… a nemzetközi - többnyire ateista - zsidók betöltenek. Bizonyára nagyon nagy, valószínűleg túlsúlyos a többiekéhez képest. (…) A szovjet intézményekben elképesztő a zsidók túlsúlya, és a Cseka által alkalmazott terror rendszerében is zsidók, és némely esetben zsidó nők játsszák a főszerepet”, írja Winston Churchill a The Sunday Heraldban. (Vö. 1905. december 30.; 1919. március 29.)
1942. február 8. "A legsúlyosabb rákos sejtet a mindkét (katolikus és evangélikus - a szerk. megj.) felekezethez tartozó papjaink jelentik! Most nem áll módomban válaszolni nekik, de mindent feljegyzek egy vastag füzetbe. Eljön a pillanat, amikor minden teketória nélkül leszámolok majd velük. (...) Az alapvető megoldást nem fogjuk megkerülni. Ha azt hinnénk, hogy egy társadalmat olyan ügyre kell felépítenünk, amelyet hazugnak tartunk, akkor a társadalom nem is méltó rá, hogy fenntartsák. Ha ellenben azt hisszük, hogy az igazság elégséges alapul szolgálhat akkor az embert arra készteti a lelkiismerete, hogy síkraszálljon az igazságért és kiirtsa a hazugságot. A jövendő nem fogja megérteni azokat az évszázadokat, amelyek ezután még hajlandók lesznek elviselni ennek a kultúrszennynek a terhét. Ahogyan a boszorkányüldözést fel kellett számolni, úgy fel kell számolni ezt a maradványt is", mondja Hitler Wolfsschanzéban Himmler és Speer jelenlétében.
1988. február 8. „Ne áltassuk magunkat: műperről van szó… Az ország és a lakosság kriminalizálása jelentős léptekkel haladt előre”, írja az osztrák Die Presse című jobboldali liberális újság a Kurt Waldheim államelnök ellen folyó nemzetközi kampány kapcsán, akit állítólagos „háborús bűnei” miatt zsidó nyomásgyakorló szervezetek nyomására le akartak mondatni posztjáról, annak ellenére, hogy a bécsi kormány által megbízott Nemzetközi Történészbizottság nem találta bűnösnek a terhére rótt cselekményekben.
