Bognár József: Szóljatok Bruce Willisnek

Amerika a látvány társadalma, de nevezhetjük a jövőbelátók és belevaló fiúk földjének is. Különösen áll ez Hollywoodra és környékére. Ott ugyanis nagyon elszaporodtak a rambók, a batmanek, a rockyk, a schwarzeneggerek és más szupermenek. Jó pénzt keresve (kamu) rettenthetetlenségükkel.

Bruce Willis egyenesen az arab terrorizmus elleni harc (film)specialistájaként tömte dollárral degeszre zsebeit. Mi, nézők pedig csak ámultunk remek jelenetein, fantasztikus filmkockáin. S azzal a jóleső érzéssel jöttünk ki a moziból, hogy ez csak egy jópofa amerikai mese. De azért jó, hogy ilyen tettre kész fiúk is vannak, hátha egyszer szükségeltetik.
2001. szeptember 11-én ismét azt hittük, megint egy remek jenki filmet látunk egyszerre minden csatornán. (Globális világ, globális televíziózás.) Különösen a második (pokoli) torony elleni repülős akció volt lenyűgöző. Csak azok a hülye tudósítók zavarták a műélvezetet, eszelősen ismételgetve, hogy amit olyan lelkesen nézünk, az nem film, hanem „live-show from New York and Washington”.
Barátaimmal hitetlenkedve mobiloztunk egymásnak. Kérdezgettük: jól látjuk, amit látunk? Jól láttuk. Ahogy nyilván sokan nézték a felvételeket nem kis elégtétellel, a korábbi közös amerikás élmények okán: Hamburgban, Drezdában, Budapesten, Schaffhausenben, Hirosimában, Nagaszakiban, Koreában, Vietnamban, Laoszban, Kambodzsában, Líbiában, Szomáliában, Szudánban, Bagdadban, Szabadkán, Belgrádban és sok más helyen. Valami olyan konklúzióval, hogy a világ egyre inkább olyan elv szerint halad: ami jó Amerikának, az rossz a Föld lakóinak és fordítva.
Samuel, a Wall Street Journal tudósítója pár éve azt magyarázta nekem lelkesen a Csülökben, hogy milyen beauty volt karosszékben whiskyzve nézni a CNN-en Bagdad bombázását. Igazad van, Sammy, tényleg bombajó így ellazulva, rizlingfröccsöt kortyolgatva. Ráadásul most a CNN is jól járt, mert nem kellett drága pénzen külföldre vinni a stábot. Házhoz jött ugyanis a sztori. Neked elég volt csak kinézned az ablakon. Talán a cleanezett ablaküveg se zavart a kilátásban, olyan szellős lett hirtelen az apartmanod...
Az előadás közben különben egyre türelmetlenebbül vártuk a megváltó hősöket, de nem jött senki Beverly Hillsről. A főokos Bruce Willis is lapított valahol. Talán lemerült a mobilja, azért nem tudták értesíteni. George-cowboy ijedtében egészen a nebraskai patkánylyukig spurizott. Cserbenhagyva alattvalóit, nem törődve elnöki esküjével sem. A nagy ámulás közben meg ismét csak a pszichopataság jeleit mutató tudósítókra lettem figyelmes. Ja, értem már. Így minden világos. Új főszereplő van, azért nem jöttek a rettenthetetlenek. Igen, valami Oszama bin Laden nevű új sztárról nyüszítenek. Ő az, aki most irányt szab a történelemnek. Különben érthető a futtatása, hiszen „gratis” csinálja. Nagyvonalúan maga fizeti az egész produkciót. Nem olyan rajtunk élősködő piti, mint Willisék. Állítólag ő írta a forgatókönyvet is. Baktriában. Ez viszont, legjobb tudásom szerint, lehetetlen, mert engem a hollywoodiak évtizedek óta arra okítanak, hogy a primitív arabok nem képesek ilyen színvonalú bulira. És tudhatnám, hogy tökös filmekben tutira vehető a mindig jó amcsik győzelme.
Oszamának, az új sztárnak is vannak lelkes rajongói és gyűlölői. Autogramja is ér talán már annyit, mint Willisé. A produkció pedig egészen újszerű volt. A főszereplő meg se jelent. Új műfajt teremtett: távfőszerepet. Ennek ellenére sikerült igencsak figyelemreméltót alakítania, a nézők és a kritikusok rengeteget emlegették. Nagyon posztmodern performance volt. Spielberg is nyilván tanult egy-két új fogást. Itt peregtek ugyanis a hollywoodi vuduknak az új biznisz számtalan leendő Oscar-díj ötletkockái. A nagy lóvét és dicsőséget ebből is ők fogják leszakítani, a forgatókönyvek már készülnek is a bunkerokban. Így Willis is megint villoghat majd. Ezért talán érthető, ha egyesek a CIA és a Moszad esetleges szerepéről beszélnek a cui prodest elve alapján. A tett utólag Maót is eszembe juttatja azzal kapcsolatban, hogy adott esetben a szuperhatalmak is csak papírtigrisek. Ebben pedig mindenképpen van valami megnyugtató.
Remélem, azért majd Oszama produkcióját is több kategóriában Oscar-díjra jelölik a pártatlanok és korrektek. Járna, mondjuk, rendezésért, forgatókönyvért, látványtervért, díszletért, főszerepért és epizódszerepekért. Csak az operatőri munka volt pocsék. Mindössze egy kamera mutatta tűrhetően a repülőgép becsapódását a toronyba. A többi teljesen dilettáns volt. Inkább Zsigmond Vilmosékat kellett volna alkalmazni. Ebben azért ők még jobbak. Viszont az év viccéért Karinthy-gyűrűvel kellene díjazni azt a szakértőt – utólag mennyi okos van mindig –, aki szerint a becsapódó pilóták amatőrök voltak. Képzeljük el, mi van, ha a szerinte kívánatos profik csapódnak be... Ennél már csak az volt röhejesebb, amit Georgie boy mondott, aki szerint ezek „gyáva” emberek. Javaslom neki, ha már előbújt a patkánylyukból, ne sírdogáljon, hanem üljön fel az Airforce 1-ra, és azt irányíttassa egyenesen és teljes sebességgel az első toronyháznak. Onnantól kezdve akár még érvényes véleménye is lehet a dologról.
Bruce Willis pedig nem jött, bár nyilván nagyon hiányzott az övéinek. Csalódást okozott, de legalább a mozijegy árát fizetné vissza a szélhámos kókler. Oszama hatásosabb előadásért se vágott meg egyetlen nézőt sem. Ezért, very please, akik beszélnek Bruce-szal, szóljanak neki! Nagyon kell a suska! – Köszike.

2001. IX. 12. (Ezt az írást annak idején egyetlen lap sem akarta/merte leközölni. De Amerika viselkedését látva talán még újra aktuális lehet...)