Gazdag István: Dicsértessék az Antikrisztus?

Főszerkesztőm szelíden, ám annál határozottabban a tudomásomra hozta, hogy a szeretet ünnepére való tekintettel üdvösnek tartaná, ha engem is áthatna az esemény magasztos mivolta és állandó heti penzumomban az alkalomhoz illő, de tőlem szokatlan módon keresztényi érzületet tanúsítanék felebarátaim iránt. Noha Nietzsche nyomán én inkább az egész barátot hirdetem, egy ilyen kérés elől mégsem térhettem ki – már csak gyarló egzisztenciális önérdekből sem. Az alábbiakban tehát néhány olyan téma következik „ömlesztve”, kommentár nélkül és hírszolgálati stílusban, amelyekkel eredetileg a tőlem megszokott „keresztényietlen” megközelítésben akartam foglalkozni.
A Boszniában állomásozó NATO-erők amerikai katonái palei otthonában letartóztatták Alekszandar Karadzsicsot, majd helikopterrel „biztos helyre” szállították. Radovan Karadzsics volt boszniai szerb vezető fiát azzal gyanúsítják, hogy segíti a hágai vádlottakat, köztük saját apját a rejtőzködésben, és hogy nem hajlandó információkat szolgáltatni a háborús bűncselekményekkel megvádolt személyek hollétére vonatkozóan. Radovan Karadzsics lánya, Sonja Karadzsics-Jovicsevics „emberrablásnak” minősítette fivére letartóztatását. Abed Hamid Mohvus iraki tábornok, Szaddám Huszein köztársasági gárdájának főtisztje „klausztrofób vallatási technika” áldozata lett: egy elektromos vezetékkel körbetekert hálózsákban lelte halálát, amelybe amerikai vallatói rakták. A katonai közleménnyel ellentétben az iraki főtisztet nem harc közben ejtették foglyul, hanem önként jelentkezett az egyik amerikai bázison, hogy közbenjárjon fogságba esett fiai kiszabadítása érdekében. Ezután egy titkos sivatagi börtönbe vetették, ahol a CIA Skorpió nevű csoportjának tagjai ököllel, botokkal és gumitömlővel verték, majd a hálózsákban megölték. Az amerikai katonai vezetés szerint a tábornok rosszullét következtében, természetes halállal vesztette életét. A Human Rights Watch jogvédő szervezet szerint adataik vannak arról, hogy két lengyelországi helyszínen folyt az elfogott al-Kaida vezetők „kemény” kihallgatása, Románia pedig tranzitállomás volt. A táborokat időközben egy észak-afrikai országba költöztették át. Korábban a CIA igazgatója, Porter Gross egy szenátusi meghallgatáson „professzionális kihallgatási technikának” nevezte az ún. vízdeszkás módszert, amikor a lábbal lefelé, lejtősen deszkára kötözött személy szorosan bebugyolált fejére vizet csorgatnak, hogy úgy érezze: azonnal megfullad. A varsói elnökválasztás finisében Alexander Kwasniewskit, aki a lengyel kommunista utódpárt vezető politikusaként tíz éven keresztül ült az államfői székben, Bush elnök díszebéden búcsúztatta a Fehér Házban, ezzel a gesztussal jelezve, hogy Washington Lengyelországot tekinti legstabilabb szövetségesének a kontinentális Európában. „Nem kínvallatunk”, jelentette ki Bush nemrég Panamában, ötnapos latin-amerikai körútjának utolsó állomásán, majd a hivatalos látogatáson Washingtonban tartózkodó Wolfgang Schüssel osztrák kancellár előtt is megerősítette, hogy az USA kormányának politikájába nem tartozik bele a kínzás, tiszteletben tartják az amerikai törvényeket és a nemzetközi jogot. Az amerikai elnök korábban azt is állította, hogy Szaddám Huszein rezsimje kapcsolatot tart fenn az al-Kaidával és Bagdad „tömegpusztító fegyverekkel” rendelkezik. Az irodalmi Nodel-díjat elnyert Harold Pinter angol drámaíró, aki kórházi kezelése miatt nem tudott személyesen részt venni a stockholmi díjkiosztó ünnepségen, előre felvett beszédében élesen kikelt az amerikai elnök és a brit kormányfő ellen, akiknek szerinte a törvény előtt kell felelniük azért „a mérhetetlen hazugságtömegért”, amellyel az iraki háborút indokolták. Pinter úgy véli, nem felel meg a valóságnak, hogy Iraknak tömegpusztító fegyverei voltak, ezért az iraki beavatkozást „banditaakciónak”, „nyílt állami terrorizmusnak” tartja. Huszonkilenc konzervatív politikus, közéleti személyiség, tudós és művész, köztük Orbán Viktor magyarországi látogatásra hívta meg Bush elnököt jövő októberre, az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulójára, mert mint fogalmaztak, az Egyesült Államok kezdettől fogva megértette a forradalom jelentőségét, „áldozatkész segítsége igen sok formában nyilvánult meg a véres megtorlást követően”. Nem Bush, hanem Gyurcsány Ferenc hozta szóba Orbán Viktor és a Fidesz állítólagos álláspontját a 2001. szeptember 11-i Amerika-ellenes terrorcselekménnyel kapcsolatban, derült ki Batiz András kormányszóvivő szavaiból. Ugyanakkor a Népszabadságban megszólaltatott Gereben István, az amerikai magyarság „egyik meghatározó alakja” „furcsán érdekesnek” tartja, hogy „az eddig élesen Amerika-ellenes Orbán és a mögéje sorakozó körök látszólag Amerika kegyeiért lépnek a politikai küzdőtérre”, pedig az amerikai kormánykörök az elmúlt években folyamatosan éreztették, hogy „érthetetlennek, sértőnek, felfuvalkodottnak, a két ország kapcsolatai szempontjából károsnak tartják azt a magatartást, ami az akkori miniszterelnököt, a későbbi ellenzék vezérét és az országban sokakat a New York-i terrortámadást követően jellemezte”. Gereben szerint „az érzelmeken, a magabiztos tájékozatlanságon, a tudatos félretájékoztatáson alapuló”, mondhatni „zsigeri Amerika-ellenesség” manapság „az ország politikai elitjének, sajtójának és lakosságának nem kis hányadára jellemző”. „A magyar bűnbakkereső hajlam, egy nagy adag irigység, féltékenység és a szabad kritikus vélemény gyakorlásának megtorlásától való félelem hiánya (sic!) és az ilyen vélemény országra kiható következményeinek semmibevétele nagymértékben alakítja Amerika negatív képét szülőhazámban”, mondja Kis Tibor tolmácsolásában „a közismerten republikánus érzelműnek tekintett tudós és közéleti személyiség”, aki azt a tényt, hogy Sólyom László kárhoztatta az ujjlenyomatvétel amerikai gyakorlatát és ENSZ-útlevéllel utazott az ENSZ-közgyűlésre, egyenesen „hadüzenetként” értékeli. Izraeli hivatalos értékelés szerint Mahmud Ahmadinezsad iráni elnök viszont a nemzetközi közösségnek üzent hadat, amikor Mekkában, az iszlám országok vezetőinek csúcsértekezlete után egy sajtótájékoztatón azt fejtegette, hogy számos európai országban börtönnel fenyegetik azokat, akik tagadják: Hitler ártatlan zsidók millióit ölette meg. Kijelentette, hogy ő nem fogadja el ezt az állítást, de ha mégis felteszi, hogy igaz ez, felvetődik benne a kérdés: az ártatlan zsidók megölése az oka, hogy az európaiak támogatják Jeruzsálem megszállóit? Ha becsületesek lennének, folytatta expozéját az iráni elnök, oda kellene adniuk valamely tartományukat a cionistáknak Németországban, Ausztriában vagy másutt, s ők ott megalapíthatnák saját államukat. Ajánljátok fel Európa egy részét, tette hozzá, és mi támogatni fogjuk azt. A Népszabadságban közzétett vezércikkében Horváth Gábor holokauszttagadónak nyilvánította az iráni elnököt, akit szerinte „sokan egyszerű bolondnak” néznek, majd kifejezte abbéli reményét, hogy a világnak „józan kalkuláció után” nekirontó Ahmadinezsad ügyében a megoldás kulcsa George W. Bush kezében van. Az izraeli B’Csélém emberi jogvédő szervezet szerint 2000 szeptembere óta 664 palesztin kiskorút ölt meg az izraeli hadsereg. Azt nem tudni, hogy e tekintetben kinek a kezében van a megoldás kulcsa. Ausztriában egy 16 évvel ezelőtti (!) elfogatóparancs alapján letartóztatták David Irving brit történészt, aki akkoriban egy bécsi és egy leobeni előadásában tagadta az auschwitzi emberirtó gázkamrák létezését, amiért Ausztriában az 1947-ben elfogadott tilalmi törvény (Verbotsgesetz) alapján akár 20 év börtönbüntetés is kiszabható. A 67 éves Irving előzőleg Németországban meglátogatta barátját, Rolf Hochhuth drámaírót, aki nemrégiben nagy felzúdulást keltett azzal a kijelentésével, hogy a holokauszttagadás Irving ellen hangoztatott vádja ostobaság. Hochhuth később visszakozott és bocsánatot kért. Diana Wallis angol liberális EP-képviselő az Európai Parlament jogi bizottsági ülésén javasolta francia képviselőtársa, Bruno Gollnisch egyetemi tanár mentelmi jogának a felfüggesztését, aki ellen hazájában büntetőeljárás indult azon kijelentése miatt, hogy „a gázkamrák létezésének a megvitatása a történészekre tartozik”. Wallis szerint a francia Nemzeti Front második emberének a szavai „ellentétben állnak az Európai Unió alapértékeivel, az emberi méltósággal és az emberek közötti meg nem különböztetéssel (sic!)”. A Göncz Árpád fővédnökségével megtartott Zsidó Közösségi Fórum négynapos konferenciáján Erős Ferenc szociálpszichológus pozitív tendenciaként értékelte, hogy a rendszerváltás óta eltelt tizenöt évben egyre több film, irodalmi alkotás, történeti munka foglalkozik nyíltan a holokauszttal, noha szerinte akadhatnak olyanok is, akikben „ezek a művek váltják ki a traumát vagy újra traumatizálódhatnak”. Az ugyancsak felszólaló Jancsó Miklós filmrendezőnek Szász Péter bon mot-ja jutott az eszébe, miszerint az a zsidó, aki nagyon buta, már nem is zsidó. Eszerint nyilván nem zsidó az egyébként annak született Noam Chomsky sem, akit az utóbbi időben számos fórumon a világ legbefolyásosabb értelmiségijévé választottak, miután „megtanult a nyelvvel játszani” és „a szó hatalmával élni”, és így rájött, hogy „nem tudományos munkásságával válhat vezető értelmiségivé”. Legalábbis ez derül ki Szerbhorváth György Népszabadság-beli „tűzokádásából”, amelyből azt is megtudjuk, hogy a világhírű amerikai nyelvész aszociális nyelvelméletét „sok kollégája minősítette terméketlennek”, egyébként pedig „névlegesen anarchista, de elvbarátai sem csípik”, legutóbb a srebrenicai népirtás kapcsán „mutatta ki foga fehérjét”, mert kiállt Diane Johnstone újságírónő mellett, aki egy svéd lapban megkérdőjelezte e népirtás nagyságát. Szerbhorváth szerint Chomsy „úgymond a szólás szabadságáért küzd”, „annyi esze maradt még zseninknek, hogy ne nyilatkozzon arról, mit gondol jómaga a népirtásról, de a véleménynyilvánítás szabadsága mögé bújni mindig mégsem lehet”, „jó ideje kiáll minden mellett, ami Amerika-ellenes, ám jó okunk van feltételezni, azt sem tudja, hogy Srebrenica merre van és kiket is irtottak ott ki”, így aztán „az aszociális nyelvészből” (…) „mára embertelen értelmiségi lett”. Minden világos: Noam Chomsky „rossz” nyelvész, mert kiállt Johnstone szólásszabadsága érdekében, ahogy korábban Robert Faurisson szólásszabadsága érdekében is a holokauszt kapcsán, aki maga „rossz” irodalmár ugyanezért, David Irving „rossz” történész, mert kétségbe vonta az emberirtó gázkamrák létezését, Fred Leuchter „rossz” kivégzési szakértő, mert elkészítette ominózus tanulmányát az auschwitzi gázkamrákról, Martin Walser „rossz” író, mert tiltakozott az ellen, hogy Auschwitzot örökké tartó „erkölcsbunkóként” használják a németség ellen, Bruno Gollnisch „rossz” japanológus, l. mint fent, és így tovább. Sosztakovics viszont jó zeneszerző, annak ellenére, hogy Dal az erdőkről című oratóriumában itt-ott hájjal kenegeti Sztálint. A Kocsis Zoltán vezette Nemzeti Filharmonikusok minden gond nélkül műsorára is tűzte az említett zenedarabot, és amikor a Magyar Nemzet ezt nem hagyta szó nélkül, az indignálódott karmester azzal replikázott a Népszavában, hogy a nagy vezér megéneklése okán csak azok hőbörögnek, akik „az állandó hisztériakeltésben érdekeltek”, akik vájkálnak a kommunizmus áldozatainak halálában. Van tehát olyan halál, amelyben lehet és kell is vájkálni, és van olyan, amelyben egyáltalán nem ildomos. Mint ahogy vannak olyan elrabolt javak, amelyek visszajárnak az eredeti tulajdonosaiknak, és olyanok is, amelyek nem. A sárospataki könyvtár szovjetek által „elzabrált” könyvei valószínűleg az utóbbi kategóriába tartoznak. Az orosz restitúciós törvény alapján ugyanis Magyarország csak azon javak visszaszolgáltatására számíthat, amelyek a nácizmus és a holokauszt üldözötteinek vagy egyházaknak a tulajdonát képezik. A „Szentföld” viszont távolról sem ilyen nagyvonalú az egyházakkal szemben, hiszen a Népszabadság szerint azóta, hogy 2002-ben eltörölte az egyházi intézmények számára teljes adómentességet biztosító 1948-as előírást, Izrael az egyetlen állam, ahol a katolikus egyháznak adót kell fizetnie iskolái, vendégházai, kolostorai, földbirtokai után, mégpedig nem is keveset. Az Egyesült Államok első számú stratégiai szövetségesének, a demokrácia közel-keleti bástyájának számító zsidó állam valószínűleg abban a tekintetben is egyedülálló helyet foglal el a világban, hogy ott nincs törvényi tilalma sem a prostitúciónak, sem az emberkereskedelemnek, de még a rabszolgaságnak sem (2000. évi állapot). A kérdésben megnyilvánuló sajátságos vallási felfogás (vö. Ószövetség) mellett valószínűleg ez is az oka annak, hogy az Amnesty International által kiadott „Trafficking of Woman of Israel” (Izraeli nőkereskedelem) című 2000. júniusi beszámoló szerint Izrael a gyorsan fejlődő szex- és rabszolga-kereskedelem egyik központja, ahová a Jerusalem Post cikke szerint minden évben nők és fiatalkorú lányok százait hozzák, „akiket rabszolgaként adnak-vesznek, kábítószereznek, fogva tartanak és erőszakkal kényszerítenek Izrael virágzó prostitúció-iparába. Az üzérkedők Oroszországban, Ukrajnában, Lettországban és Magyarországon reménytelen helyzetbe került nőkre, fiatal lányokra vadásznak, akiket úgy csalnak Izraelbe, hogy jól fizető tanári, elegáns irodákban titkárnői vagy gyermekfelügyelői állásokat ígérnek nekik.” Mindezt megerősíteni látszik a Népszabadság brüsszeli tudósítójának nyilatkozó belga rendőrségi szakértő is, aki szerint az európai szexpiacot kézben tartó nemzetközi bűnszövetkezet „befolyásos szereplője az izraeli orosz maffia, amely állítólag előszeretettel tartja üzleti megbeszéléseit Budapesten”.
Ettől függetlenül mindenkinek szeretetteljes karácsonyi áhítatot kívánok.

MD 2005. XII. 22.